Savinja, Szlovénia, 2001 április-május

Megközelítés: Budapest - Balatonfüred - Lenti - Ormos - Ptuj - ...... - Ljubno ob Savinji
A folyó teljes hosszán megtekinthetõ a mellette futó útról, így a viziút nagy része már beszállás elõtt megtekinthetõ. Ennek ellenére óvatosság szükséges a vizen, a tiszatúra jellegû szakaszt hamar követi technikás szlalomozás, ferdén letört párkányok összeszûkült mederrel, s valahogy majdnem mindegyik kanyarban van. A nehézségi fok a kereskedelmi szakaszon WW2-3, az extrémebb részeken evezhetõ víznél WW4, nagy víznél megjósolhatatlan, a parton helyenként 4-5 méteren vizszint felett feltorlódott farakásokat elnézve az evezhetetlen kategória a testhezálló kifejezés.
A Savinja ennek ellenére elég jóindulatú folyó, pár ponton érdemel csak komolyabb figyelmet az evezhetõ vízállásnál (Nazarje, 30±5 m3/s körül)

A szlovén folyóleírás több szakaszra bontja a vizet:

Mi két szakasznak vettük az élvezetesebb részeket:
Felsõ szakasz: Rogovilec-Struge 11 km, WW2-4
Alsó szakasz: Struge-Ljubnica, Sport Center Prodnik, 9 km WW2-3

Felsõ szakasz
Beszállás a Rogovilec vendéglõ elõtti parkolónál, a 3 méter magas surrantó alatt vagy felett, vérmérséklettõl függõen. Rögtön sziklák közötti szlalomozás, kis esés, de kanyargós, folyamatosan beláthatatlan a víz. A híd után nagyobb sziklák, felerõsödik az esés, s ilyen erõsen szlalomos szakaszok váltakoznak a továbbiakban rövidebb hosszabb WW2 csorgásokkal.
A két híd között van egy éles jobb-balkanyar kombináció, két hatalmas szikla között, ami kb. 3 méteres vízesésben végzõdik, szemben vízalatti sziklával, vízesés alatt darálós luk és alávágott sziklafalak, a vízesés mögé visszaforgó limánnyal. Amikor arra eveztem május elsején, szórakoztatásképp a sziklák között az elrugaszkodás helyén egy fatörzs ékelõdött be ferdén, teljes szélességben, fele víz alatt, fele fölötte - megnéztem és gondolkodás nélkül átemeltem. Huszi küldött egy képet, nagyobb víznél, ahol a hatos raft hengergõzik benne összecsukva, magasabb volt a víz valamivel a jelenleginél. Ki lehet szállni felette, vakon semmiképp nem érdemes belemenni.
Ezután pár száz méterrel ismét letörés, kb 2-3 méteres csúszka, baloldalt luk, jobb oldalon kell menni, nem olyan egyszerû, mert a víz baloldalra nyomva kanyarodik.
A hídlábakon erõsen feltorlódott fahalmokra lehet számítani, mindkét helyen kanyarodni kell, sodrás rézsútosan nyom, miközben a majd hajószélességû nyíláson kell átcsúszni. Nem kezdõknek való. A további szakasz Luceig WW2, szép környezet, strandolók a parton, pihentetõ csorgás.
Luce felett van még egy nagyon széles surrantó a kemping alatt nem sokkal - kiszállás, megvizsgálás, az alja hordalékkal erõsen feltöltött, nem mindenhol esik vízre az ember (tapasztalat:-)
Luce központjában híd alatt összetört surrantó, teli sziklákkal, behordott fákkal, érdemes megnézni még az útról. A továbbiakban WW2 ismét az S hídig.
Luce alatt a S..... híd alatt 500 méterre kezdõdik a nagyobb esésû szakasz. Az útról is jól látható a legerõsebb rész is, nagy szintkülönbség, több lépcsõvel, erõsen sodró vízzel, a jobboldali nagy szikla magasságában sikerült a víz alatt bukfenceznem a hengerben, nagy sebesség mindenképp kell (vagy nagyobb hajó?:-)
Az ötösnek hívott szakasz érdekes, bár a nehézségi fokot talán eltúlozzák. Több helyen ki lehet állni, nem fog meg a víz, lehet mindenhol sebességet nyerni, szóval kezelhetõnek tûnik. Csúnyán néz ki, mert szép fehér az egész, a legalján legalább 8 méter széles körhintával (amolyan örvényféle, magasra torlódva a falon és folyamatosan visszapörög, de nem esz meg) Eddig még senki nem ment rajta le a tetején kétszer egyformán, kedden én is nyitottam egy új utat rajta, Laca hátulról indított lesiklása után szabadon - ha jobbról közelíti meg az ember, sok baja nem eshet, leviszi a víz.
A víz innen már kisebb eséssel távozik, szlalomos jellege nem változik, a surrantóknál érdemes kiszállni és megnézni az aljukat (hordalék, fák stb.), de jó víznél még levegõs a vízesés, nem képez hengert, szóval jól lehet boofolni rajtuk.
Egy aránylag beláthatatlan helyen (baloldalt ház a partra épülve, jobbra nagy szikla) kellemetlen formáció. A kb 2 méteres letörés összeszûkül és a közepén egy beékelt nagy kõ lövi a magasba a vizet, kétoldalt mély, rézsútos henger. A legjobb út eddig egyenesen megcélozni a kõ baloldalát és hajrá, átlõ a dzsindzsán a víz.
Ezután már Struga következik, a kereskedelmi beszállóhellyel.

Alsó szakasz
Struga után kis zúgók és csorgások jellemzõek, kezelhetõek kezdõ számára is.
Egy hosszabb tiszaszakasz után jön a kedvenc hengerünk - a kedvenc itt idézõjeles. Balparton kis faházikó van a rét közepén, jobbparton jellegzetes, nagy sziklafal, az útról látható.
Teljesen sunyi a hely, de ha beleesel a lukba, vagy nagyon tudj evezni vagy legyen melletted valaki, aki kiment, nagyon fogós. Elsõ alkalommal a Discóból öblített ki, majd Laca húzott ki a hajójával, mert nem tudtam elhagyni, de borogatott ki embert Cerróból is, ahogy utoljára a Topo Duóban nyomtunk egy nagy kényszerrodeót, ami a kiúszásommal végzõdött ismét, mikor beleuntam a fejemre torlódó vízbe, az elmerült hajó Szabolccsal már kisodródott. Bálint is megjárta a Topoval, õt is ki kellett belõle húzni, szóval figyelni kell a vízre. A helyieket nem sikerült beleküldenünk, kinevettek, pedig próbálkoztunk serényen:-)
Megpróbáltuk, hogyan érdemes átmenni egy effajta jószágon: kötélen beugrottunk a sodrásba, s rövid úton kiderült, hogy a régi jótanács, azaz ússz bele a zöldbe, itt is beválik. A hab alatt úgy mentünk át, hogy métereken keresztül semmi nem látszott az emberbõl, pedig nem túl mély a víz.
Továbbiakban WW2, néhány igényesebb zúgóval és egy szórakoztató kétszintes surrantóval, de nagyrészt pihentetõ út, talán túl hosszú is.
Az utolsó kétszintes surrantó alatt a balparton teniszpálya magasságában két remek hengerre érdemes készülni, optimálisak a játszadozáshoz, épp csak annyira tartanak, hogy szédültre forogja magát benne a játékos kedvû evezõs.
Ljubnó központjában három oszlop a balparton egy újabb mesterséges letörés, 1,5 méter talán, de merõleges, s szokás szerint éles balkanyarból kell jobbra egyenesen ugrani tovább.
Az utolsó izgalmas rész a Juvanje elágazásnál van a híd alatt - itt szokták rendezni a TEVA OPENt is, egy jó kis henger, nyomós S kanyar után szokásosan 2-3 méteres eséssel. Ha nincs sebesség, ez is szépen visszahúzza az embert, de nem fogós, elenged.
Ezután már csak a Sport Center Prodnik surrantója van, azt még érdemes megugrani desszertnek, majd felcipelés.
A Ljubnó alatti rész már csak WW2, helyenként surrantókkal, ráérõsebb emberek örömet lelhetnek a szép tájban és az integetõ népekben - kedvességüket érdemes meghálálni egypár cigánykerékkel, gyertyával:-)