| | | AZ
ALAPOK | | 
|  |
| Tételezzük
fel, hogy az evezõs ül vagy térdel a hajóban. Ekkor
az egyesített tömeg (W) a nehézkedési erõ központjára
hat (CG) miközben a hajót mindaddig a vízbe meríti,
amíg vízbemerített rész által generált
a felhajtóerõ (BB) meg nem növekszik eléggé,
hogy a tömeget kiegyenlítse. A felhajtóerõ a vízbemerített
rész középpontjára hat, amelyet a felhajtóerõ
központjának (CB) hívok. A CB és CG azonos vonalban
helyezkedik el egyensúlyi állapotban. (1. ábra) |
Ha a hajó az egyik oldalára
borul, a hajótest vízbemerülõ része megváltozik
és a CB elmozdul a dõlés irányába. A CG pozíciója
változatlan marad, ezért ezzel egyidõben az erõk kiegyenlítõdése
megindul, s az egyensúlyi helyzet helyreállítását
fogja eredményezni. Ez az erõkiegyenlítõdés
eredményes kis elmozdulások esetén. (2. ábra) |
 |  | | Amennyiben
a dõlés szöge tovább növekszik, s a dõlés
irányában a CG elhagyja a CB vonalát, már nem lesz
elégséges erõ a visszarendezõdéshez és
a hajó menthetetlenül felborul. (3. ábra) | A
felborult hajó ismét egyensúlyba kerül, mivel a CB és
a CG azonos vonalba kerülnek. A vízbemerült testen már
egy újabb felhajtóerõ is hat (BT) ami a kezdeti felhajtóerõvel
összeadódik. (4. ábra) | | A
merev testtel végrehajtott eszkimózás | Feltételezzük,
hogy az evezõs teljesen merev testtel, és szilárdan betámasztva
ül a hajóban, a derék és a csípõ mozgatása
nélkül. A forduló a víz alatti lapát a felszínhez
közelítésével kezdõdik, majd annak minél
nagyobb erõvel történõ lehúzásával
folytatódik. A lehúzáskor keletkezõ erõ (P)
közelíti a törzset a felszínhez, miközben a hajó
vele fordul, s egyre távolabbra kerül a CB, megnövelve a kiforduláshoz
szükséges erõ igényét. Ekkor a törzs érinti
a felszínt, de a felszínre jutáshoz szükséges
erõt biztosító lapátmozgás energiája
a nullára csökken. A test tömegközéppontja túl
messze van a fordulás tengelyétõl, ezért ha a lapátmozgás
nem volt kivételesen erõs, a fordulás sikertelen lesz.
A technika sikeressé tételéhez két dologra van szükség:
az egyik a csípõlendítés, a másik a felsõtest
erõs közelítése a fordulás tengelyéhez. | 
 | | A
csípõlendítés | | A
csípõlendítés alapvetõ célja a hajó
fordítása olyan szögbe, ahol a felhajtóerõ már
segítséget nyújt a hajó egyensúlyi helyzetbe
állításához, mielõtt még a felsõtest
kiemelkedne a vízbõl. A test derékban hajlott, a mellkas
a felszín felé néz, a hajó orra felé elhelyezkedve
a Pawlata tipusú rolloknál, vagy a fenék felé néz,
hátradõlve a Steyr tipusú fordulóknál. Mindkét
helyzetben a víz felhajtóereje és a derék segítségével
meg lehet tartani a felsõtestet, amíg a hajó a csípõlendítéssel
visszafordul. |  | A
csípõlendítés folyamata egyszerûnek tûnik,
sokan hamar meg is tanulják, ha megfelelõen rávezetik õket
a lényegre, de jó oktatás nélkül nagyon is kétséges
a siker. A mozgás során szükséges a hajlékony
derék és a biztos combtámasz. A mozgás folyamata a
következõ:
Az egyik láb közelít a combtámaszhoz
feszítve, míg a másik láb lefeszítve alkotja
a forgás tengelyét, a közelítõ comb irányából
hajtjuk végre a forgást. A fordító mozdulatot dinamikusan
kell végrehajtani, ezzel valósul meg a hajó visszafordítása
közel vízszintes helyzetbe, a szükséges többletenergiát
a felsõtest kiemeléséhez és a stabilizáláshoz
a kéz, vagy lapát ellenállása biztosítja. A
fordulóhoz kapcsolódik az ívescsapásos forduló
is, a derék ilyenkor sokoldalú kapcsolódó pontként
mûködik, a felsõtest csavarodó mozgását
alakítja át a medence és a hajó forduló mozgásává.
A mozgás eredménye a szinte vízszintes hajótest, amíg
a test még a vízben marad. A mozgás során a felsõtest
a hajóhoz közel hajolva mozog a víz alatt, a felhajtóerõ
segítségét kihasználva, szükség szerint
az evezõvel rásegítve a helyes pozíció eléréséig.
| | A nehézkedési
erõ középpontjának visszanyerése - a befejezés | | Amikor
a hajó a csípõ segítségével eléggé
visszaállt az egyensúlyi helyzet közelébe, azaz a mozgás
során a CB áthelyezõdik a rollt megakadályozó
pozíciójából azt segítõvé, közelebb
kell helyezni a CGt is, hogy a felsõtest kiemelkedhessen a vízbõl.
Ennek során a felsõtestet az elsõ vagy hátsó
fedélzetre kell hajtani, vagy szorosan a hajó oldalára, ez
utóbbi nehézségbe ütközhet, nem kellõen
hajlékony derék, vagy vastag védõruházat esetén.
Ekkor a test súlypontja a lehetõ legközelebb kerül a forduló
tengelyéhez, |  | | Ha
a mozgás során a törzs túl hamar mozdul a hajó
teste felé, a csípõlendület hatása lecsökken
és elvész a vízbe merített felsõtest által
keltett extra felhajtóerõ segítsége. A forduló
ilyenkor könnyen meghiúsul. |  | | Ezen
a képen a felsõtest megfelelõ pozícióban van,
a víz felhajtóereje segíti a csípõlendítést,
sokkal könnyebb a kajakot visszafordítani. |  | |
|
