Hellosz evribadosz!
Perfektre tanultuk magunkat a Hellén nyelvjárásból
egy hét alatt. Gondolom, az Ionnai krimóban, a félalkesz
görögök azt hitték, ...mijen hasonló
nyelv a mienk, és a Magyar....emlékszem, az egyik
társalgást is kezdeményezett....
De kezdem az elején. Egy barárom hívott, jövö
tavasszal Gréciába, evezés céljából.
O-nagyon okosan-úgy gondolta, kellene egy guide, aki viszi
a csoportot. Jómagam-hiszen ismertek-faszari, és "mindenkinél
okosabb" gondolván egyet, szörcsingeltem a neten,
hátha létezik amolyan lokálosz tímosz,
igy találtam, a hihetetlenül jó teamadara honlapot.
Azonnal meg is leptem oket egy maillal, és a kedves fogadtatás-ami
nagyon jellemzo a görögökre minden téren-
után, felfedeztem az okt. 15-i evezésük leirását.
kissé kiült arcomra a buta bámulat, hiszen, minden
leirás, elmondás szerint, a Hellén evezosido
mindössze 3 röpke hét....tavasszal, aztán
mozi...mire kiderül, hogy novemberben az ido kellemes, és
több-nagyobb-folyó még kínálja
magát, és ok biza...evezgetnek is. Igaz a Team Athéni,
és onnan, észak nekik is 500, azaz feleannyi mint
nekünk itthonról.
Mivel az átkozott leptospira elvette az év két
legszebb evezos hónapját az életembol, kemény
visszaváágásra készültem, azaz-elkezdodött
a pre greece expedició szervezése.
Eleinte nagy volt az érdeklodés-ez gondolom senkit
sem lep meg-a vége a szokásos-épp hogy elcsurgott
a túra. 5en indultunk volna Szatirosz buszával, ha
az utolsó pillanatban-útban a Kecskeméti meeting
felé, Bacsa "_Boosszos" Béci meg nem kérdi,
hogy kell e útlevél Bulgáriába, mert
O bizony elhagyta.
1szóval, Nyékládháza magasságában
már borul a bili, de a rafting.hu
zászlóshajója nem az a feladós tipus,
küzdenitudását méltányolandó,
köv. nap éjfélre megbeszéljük a találkát-a
Szaloniki Airporton. Ja...azt nem is mondom, hogy elotte a görög
kollegák átmentek anonimba...azaza Kozaniba tervezett
találkán csak a magyar fél képviseltette
magát, a francba....ekkor még nem gondoltam Ithakára,
és a hányatott sorsú Odüsszeuszra, csak
Robert De Niro hiressé vált mondására,
abbana a filmben, amikor Billy Chrystal a pszichiátere, de
nem jut eszembe a cime....amikoris közlik vele, hogy Ödipusz
görög király rosszalkodott a mamájával......gondolom
vágjátok.
No, a team, a már emlitett Szatirosz, és jómagam,
az acélvárosból, és az eddig Ír,
azóta görög Óbránerosz, és
Majdányi, Burkolosz Bélosz, a gazdiraft kitünosége,
aztán meg air-kontakban Bacsa "Bosszosz "Bécosz.
Az emlékek frissen élnek, az út, Szerbián,
és Bulgárián át......Az Index cikkében,
a "Bulgária te csodás"-ban olvashattátok
a hajdani kalandot, amikoris megsegitettem a balkáni életszinvonalat
némi optikai segédeszközzel, mint kamera, meg
fottoaparát, meg a Corrs Unplugged kazija, ami után
ma is könnybelábad a szemem.
Az azóta eltelt 5 év, és a háború
messzesége, no meg a vágyakozás az Eu unió
után azért teszik a dolgukat. A Határátlépések
ellenörzései kissé túlzottan alaposak,
a most megszokottakhoz képest, de az illetékesek jó
modorúak, az ugyintézés olajozottabb. A szerb
autópálya dijai még mindig arcpiritóak,
de az összes gixer, amit beettünk, a Szófia melletti
út szemfüles rendörjének a számlájára
irható. Ez a transzferút, át -Bulgarin, Greece
felé, telis teli kamionnal (megjegyzem, az út mindenütt
jó minoségu!) Éppen fotóztam, Szatirosz
monta is, hogy baleset van, vagy ha nem, hát lesz, elottünk
a zsandárok egy kamiont engedtek éppen útjára.
Szemfüles emberünk, hátrafordult, és az
5 méterre lévo Transporter elé vetette magát,
mint hajdan Géczy Pista Gerd Müller elé, a német
magyaron. Hihetetlen gyorsan asszociálta az idegen rendszámot
agyi lokátolradarjával. Néhány másodpercet
tünodött, hogy mivel is tudna meghúzni, aztán
bávatag tekintete felcsillant Szatiro buszának elrepedt
homloküvege láttán. Hibátlan bolgár
nyelvtudással ajánlotta a sarkon túli ww szervíz
szolgáltatását, és ecsetelte a kis papirunkra
kerülo szabálysértés után a aBalkáni
állam gyarapodását szolgáló súlyos
(40 euros) birságot. (itt nem vesznek el pénzt a rendorok
külfölditol, a határon kapott, és kilépéskor
leadandó passzus után kell csengetni, ezt pár
éve megtapasztaltuk)
Ezzel szemben felsorakoztattam a magyar kajakosok szerény
anyagi keretét, és megegyeztünk 30 ban, mitol
is kiérdemeltem a "Bolgár tolmács"
büszke nicknamet a többiektol. Persze, a leirtakat megcáfolandó
kp ben... (utoljára nekem bejött a kedélyes
elbeszélgetés, majd a végén az ok, ok,
no mani közlése. Ez valami olyasmi lehet, mint az Om
Mani, mert igen bosszúsan elzavartak - a szerk)
A nap gyönyöruen sütött, és Blagoevgrad
elott felnéztünk a hajdani emlékek célpontja
felé-mivel idoben voltunk, mindössze dél táján,
Bécosz repüloje meg éjfélre ért
ki-a Riilska Reka völgyében, a Rilai monostor felé.
A Riilska jó kis folyó lehet, de a kevés víz,
csak a szukebb hejeken volt bizalomgerjeszto. Megérne egy
misét tavasszal. A Rilai monostor, a legnagyobb bulgáriban,
gyönyöru, egyszóval. Nyáron, errefelé
nagy lehet a pörgés, sok szép camping mellett
vezetett az útunk. Bélosz szerint, ...sohasem látam
még épületet amelyik ennyire össze lett
volna festve...minden centi freskókal teli, legalább
annyi, mint amennyi kutya, és kutyakölyök fogadja
a látogatót. Pópát csak egyet láttunk.
Utunk, a napsütésben, tovább Greece felé
eseménytelen volt. az út mellett folyó Struma
viszont bizalomgerjesztoen vízbonek tünt, kellemes rapidokkal.
Következik:végre greeclandben.
No tehát, a sziporkázó napsütésben
átléptük Torghelle új hazájának
a határát, és Bélosz boszen tolta a
Transportert Thesszáliának. A meglepetés csak
akkor ült ki az orcájára, mint hajnali pír
az Olimpus csúcsára, amikor a nagyváros közelében
2 sávba 3 autó sorolt, és minden sáv
kanyarodósáv volt, csak elore kiszámithatatlan
volt merre, mert index az nuku. Bélánk azonban hamar
akklimatizálódott, és elkezdodött végeérhetetlen
bolyongásunk thesszáliában, ami átiatotta
az egész túrát.
Bosszosz érkezéséig, a hátralevo idot
a reptér felderitése (2x a város körgyurujén,
és 3x a belvároson át, csumidugóban)
és a kihalt tengerparti sétányon elkészitett,
és kutyasétáltató mediterrán
párok között elfogyasztott magyaros vacsora töltötte
ki. Még este is igen enyhe volt az ido, és ez szépreményekkel
töltötte el szivünket, miközben nosztalgiázva
nézegettük a ritkásan fel-le szálló
erpléneket.
No...mire a reptérre értünk (2x a belvároson,
és 2x a körgyurün eltévedve) Szatirosz már
kissé pityókásan támadta a reptéri
büfést, aki a Metaxa rendelésre jóindulatúan
felhitta a figyelmünket, hogy csak kisüveges 7*-os van,
és 9 euró....Szatirosz felháborodásának
az oka, hogy nem nézték ki belole, hogy van neki 9,
ezért kikérte mind, ami a raktárban volt....Hiába,
az úr az úr. Aztán megreklomálta, hogy
lehetne hideg, 9-ér ...(hehehe...konyak, hideg...) aztán
meg bele akarta zúditani a mesés italt a kólájába...Mondom
neki...akko a f....ért nem kértél egy dzsonivalkurt.
Bossszosz repüloje 2 órát késett, és
nehezen is azonositottuk, hiszen Róma felöl érkezett,
én meg sose tuttam, ugye, hogy Bp-és thesszalonia
között az útba esik....
Hogy múljon az ido, pásztáztuk a csajokat,
az érkezo gépekrol. Statisztikailag, a felhozatal,
éjfélre már nem érte el a két
érkezo járat-legalább egy jó csaj átlagot
sem, és ahogy múlt az ido, ez csak romlott.
Nos, mire kiegészült a csapat,és elindultunk
Kozani felé, már késore járt.
Búcsúzóul még kétszer körbejártuk
a várost, (Béla azóta az Alexandra gondozásában
megjelentette a -Minivannal - Thesszaloniki kivul-és belül-
cimu várható bestsellerét) aztán a szokás
kedvéért, alindultunk úgy Grevena irányába,
hogy 1,5 óra, és 60 km megtétele után
az volt kiirva, hogy thesszaloniki 12 km. Mintha valami Mobius szalagon
bolyongtunk volna. Bosszosz meg is jegyezte, hogy ......minél
többet megyünk el a várostól, annál
közelebb leszünk hozzá. Na szóval, az anyósülésen
a navigátorok gyorsabban cserélodtek, mint a kiesofélben
lévo hazai csapatok kispadján az edzok...Úgy
reggel 5-re leküzdöttük a 100 km-nyi távot,
és tábort vertünk egy kies mezon, kozani mellett.
Gondolom, ezek után, senkit nem lep meg, hogy Kozani a helyi
hadero egyik bázisa, és a mezo a lotér volt.....
Még jó hogy nem tarackoztak le a görögök,
nem mintha ciprusi török kinézetünk lett volna,
hanem csak úgy.
Helléniában, a piacot a Lidl vezeti, tesco, meg egyéb
szar nincs. Így megizlelhettük a helyi kókuszkólát,
azaz a FREEWAY nevu üdcsit. Ára olcsó-minosége
olyan amijen, iható, bár ma reggel hajitottam ki egy
félüveggel a kocsiból. A winnynél sokkal
jobb. Dél elmúlt, mire elindultunk folyót cserkészni.
az elso zsákmány, az Aliakmon lett volna.....
Bélosz szerint, .....az útjelzo táblákon
eloször ki van irva olvashatatlanul (azaz a görög
abc betuivel) aztán Magyarul (azaz római betükkel)
a hejségnév. Na, így is eltévedtünk,
pedig csak késobb jöttünk rá, hogy ez volt
a kánaán- ez csak a foutakra, és a látványosságokra
áll, fenn a hegyekben marad csak az ...olvashatatlan...
Bíztató jel volt, hogy egyszer már megláttuk
a folyót. Eddigre volt már 2 térképünk,
és a teamadara honlapról letöltött-tényleg
részletes-útleirásunk, a Grevenai autószerelomuhejben
skiccelt útbaigazitó lap, ennek ellenére, a
Zavorda Monasteri -nál lévo beszálló
még fényévnyire volt. Egy kedves taxis hozott
vissza minket, már a hegy túloldaláról,
és a jó irányba lökött minket, mint
gyerek a lendkerekes autót. ezzel eljutottunk arra a pontra,
hogy egy faluban láttunk egy Zavordas Monastery táblát,
és a folyón is volt egy vashíd. Igaz, a leirás
acél gyaloghidat írt, és a monostort se láttuk,
csak a kiirását, de ez legalább cca-vagy kb
szinten ült-jobb híján.
Igy a falu - Paliuria-melletti kis fedett pihenonél tértünk
nyugovóra, miközben eleredt az eso, és az idojárás
is szelesre váltott.
Reggel, esoben, de jó hangulatban mammogtunk egy keveset,
és nekilódultunk a jobb parton, a kiszálló,
azaz az Agios Ilarionas hydroelectric project's-nél. ( http://www.teamadara.com/html/aliakmon_b.html
)
A görög táj fennséges. A hegyek magasak,
de a szinte állandóan fújó eros szél
eróziója a meredélyeket, csúcsokat lágy
ívüvé koptatta. Az oldalakat hol suru, hol ritkás,
alacsony makkos boritja. Nem no nagyra, védekezésül
a szél ellen. Rengeteg a vaddisznó, így sok
a vadász is. az Aliakmon völgye , kb 100 méteres
mély szurdok. Paliouria vashidjától az épülo
gátig 25 km, vörös agyagos, innen kaphatta a RED
GORGE elnevezést is.A készülo monstrum, a gát,
néhány év múlva elkészül,
igy a duzzasztás elnyeli ezt a csodaszép folyót.
Aki evezni szeretne itt, igyekezzen.
No, mentünk vagy 15 km-t, mire rájöttünk,
hogy a másik part lesz talán a jó inkább.
azaz, újra jobban jártunk volna, ha ülünk
a kocsiban 2-3 órát, hiszen ugyanoda jutottunk vissza,
ahonnan elindultunk, és legalább a benzin megmarad....hö...
A baloldalon van a gátépitok felvonulási területe.
Jóminoségo, döngölt földút,
cca 15 km hosszan, munkagépek, köbányák
között. A haladás lassú, de végül
elértük az épülo gát területét-Hurrá-a
kiszálló már megvan.
Visszafelé-bingó-meglett a Zavordas Monastery is,
azaz a beszálló nem Paliouria. A hegyormon álló
szentélybol megláttuk az acél gyaloghidat is,
100 méterrel lejjebb. Közben persze az ido elszáll-2
körül sikerül beszállnunk, de Paliourianal-a
sötétedésig rendelkezésre álló
3 óra kevés a 15 km hosszú, ezen belül
2 km 4-5-ös szakasz biztonságos legyurésére,
igy marad 9 km, 1-2-es, a monostorig, ahonnan holnap reggel korán
indulhatunk.
Hideg szél fúj mikor beszállunk. Minduntalan
ki akarja tépni a kezembol a lapátot. A folyó
széles, sekély, egyáltalán nem tiszta,
lehet a tegnapi esotol, de tartok tole-látván a beledobált
cuccokat-egyébként sem nagyon az. Sokszor szinte áll,
aztán nagyobb kövek között megindul, izgalomra
nincs ok, azonban....Örülünk, mikor egy kanyar után
feltünik a monostor, és Szatirosz.
A vashíd alatti kiszálló egyben táborhely
is. A monostortól indulva, lefelé a folyó mentén
pár száz méterre van egy lehajtó földút,
egészen a partra le lehet menni, személyautóval.
Horgászok nyomai-azaz szemét. Eldugjuk a a kajakokat
a bozótosban-némi perlekedés Obránerosszal,
hiszen csak az o sárga kajakja rikit messzirol, Bosszosz
néhány marék gyeput szór rá,
álcaként, aztán baromi nagy tüzet rak,
és körbeugrálja, mint egy bolond rézborü.
Nagyon eros szél fúj. Kajálunk, poénkodunk,
hogy a monostorból éjjel a leereszkedo pópák
kit fognak megrontani, aztán szundi.
következik:A vörös kanyon
|
