Sziasztok!
Alább egy beszámolót olvashattok egy utazásról. Utazásról, amirol azt hittük, egy távoli országba indul, de hamar rájöttünk, inkább idoben, mint térben keltünk útra, a távoli múlba.... Szó lesz hihetetlen szegénységrol, amit-uniós csatlakozásunk küszöbén el sem tudunk képzelni, háború sújtotta övezetrol, vendettáról, barátságról, a világ legszebb helyeirol, és szeméthegyekrol. Enjoying evezésrol, és vélt-vagy valós veszélyhejzetekrol.
A tér ido utazás célpontja Albánia. Ezer kilóméterre, és száv évre hunföldjétol. Vonzó célpont egy ember számára, aki bizonyitani szeretné, hogy képes tiszteletre méltó dolgokat létrehozni.
Ez az utazás, nem jött volna létre, az "albán Kapcsolat" azaz Dienes Tibor nélkül (www.alban.hu ) A statisztikus információk Tibortól származnak. Tibor giganagy Albánia fan, bárkit elkalauzol senkiföldjére. Jól beszél nyelveket, az albánt is, nagy hejismerettel rendelkezik (most, hogy felvittük a Valbona völgybe, már onnan is...hö..) Érdekes, fanyar humorú ember, aki képes olyan emberek társaságát is szenvedés nélkül, hosszú távon elviselni, minta a vadvizi kajakosok.
Másik fizetett szereploje a trip-nek, Gent Matti, a "Local Hero" www.albaniaoutdoor.com (ez nem mûködik - a szerk)
Genti egy fiatal, jóképu, inkább olasznak kinézo, alacsony,csendes, vékony fiatalember. Igazi "lifestyler" családjának étterme van Tiranában (állitólag jó is...) Nagyon jó kajakos, bár a besorolások tekintetében nem innék mérget a szavára.... Kissé félrevonuló tipus, bár ez-egy konszolidáltabb embertol nem meglepo egy Lengyel-Belga-Magyar team esetében....
Nos, kezdjük...

DAY 1. ...a férfiszabó esete a pótkerékkel.
A Balkan Reloaded olvasható a www.whitewater.hu oldalon, ezért az elozményeket hanyagolom. Végül, a csapat 8 lengyel , köztük az én drága barátom Bartek, 2 belga, Steven, az ESKIMO kajakgyártó PRO-TEAM tagja, és Robert, Tibor, a Guide, Genti, az albán kajakos, és mi, azaz El Szatiro, a shuttle bunny, Bonniface, Csokis józsi, és jómagam.
Meeting reggel 7 kor röszkénél, 4-kor indulunk Miskolcról, a szokás szerinti dúrva késéssel, azzal számolva, hogy a többiek - a Tibor Mitsubishijével - szintén hasonvágásúak, és késnek...na ez nem jött be...Az út eleve a jászságon át, vagy öt óra. A mi autónk, Bonniface -számára új- de 16 éves ww caravelle synchroja, amirol igazából mindenki azt gondolta - legalábbis a lelke méjén - hogy teteme örök mementóként pihen majd, valahol Budapest és Tirana között, egy lankás árok szélén...de a busz, szerencsénkre, és gazdája egójának növelésére - vidáman repitett minket oda vissza, hiszen ha ez nem igy lenne, nem klimpiroznám most a klaviatúrát, hanem nyomorultúl stoppolnék, mint valami hippi valahol Crna Gora közelében...

No de az autó kényelmes, 4 embernek, hátul franciaágy matracokból, diskurzus, unalomúzönek. A vakerászásból aztán kiderül Bonnink nagy titka is, azaz, a pótkerék likas. Öngyilkosság lenne az úttalan utak abszolválása, tartalékabroncsnélkül, igy -az út menti Vulkanizátorokat kérdore vonjuk, használtgumi ügyében, ugyebár...vagy a 4.iknél járunk szerencsével-a várakozók szerencsétlenségére-mert az ido repül ám...Csokis elkérné Boncáncskánktól a felnikulcsot, mire Gáborunk a tole megszokott értetlen tekintettel kérdi vissza, mi is az...Ezt persze durván kiröhögjük, mire Gáborunk frappáns válasza...bazzeg...én férfiszabó vagyok, nem tudom mi a felnikulcs, de a 4-es tût messzirol felismerem....reakció????
No, a meeting létrejön. A Belgák, Steven, magas, jóképü, 36 éves ffi nemu, o a trip sztárvendége, a partnere, Robert, ekkor még kissé mogorvának tunik (...ennyi várakozás után én is az lettem volna...) de sok választás ugye nem lehet. A polákokkal az Albán határ elott találkozunk, Montenegróban, ott buzgálkodnak valami folyón. Igy-irány a baráti Szerb határ. Rögtön "flesh-elünk, azaz - kitalálják maguknak a szerbek a kajakokat....kis huzavona után elokerül egy százados, aki kedvesen elmagyarázza, hogy mi a teendo, és már repülünk is keresztül szerbián...azaz repülnénk, ha a NOVI SAd-i hidat, pár éve a Nato nem veri telibe némi repülogéptöltelékkel.

Vagyis-egy hid van, az is vasúti. A forgalmat a közútit is -ezen bonyoliccsák. 1 egész sávos, azaz-vagy vonat jön, vagy szembe jönnek.
Ergo-átkelés nem túl gyors, mondhatnám, csigalassú....Ma már nem jutunk el Albaniába. Szerbiában beugrunk egy restibe, az út mentén, kajálni. Itt is kedvesek, a kaja is jó-grillcsirke, saláta, sült kompré, sör, üdcsi. 7 fore 50 euro, egész jó. Megtudjuk, hogy partnereink, Robert egy vegyiüziben melózik, és éppen betegszabin van ( a kezén szép égési sérülés nyomai...) Steven policemen, azaz cop...mégpedig a durvább fajtából, fiatalkorúak ellene elkövetett büncselekményekkel kapcsolatban kihallgatótiszt....asszongya, hardwork...hiszünk neki, két kislánya van.....
Átlépünk Feketehegy országba, azaz Montenegró, vagy Crna Gora-egyéb neveken.
Meglep, hogy van határ, mégpedig ketto is, de akadálytalanul átjutunk.
Kérózás itten. Motel, a minoség olyan amilyen.

SEcond day...ne aggódj...csak utazz-avagy kinek van jobb gumija...
Korán kelünk, és nekiugrunk az elso igazi hegynek. Az út eleinte a TARA felso völgyében vezet, aztán mindig magasabbra. A völgyben összeszedjük a polák kontingenst - lehetett valami az este - a nyomokból itélve, de az lett volna meglepo, ha nem....A határ közel, van EU megfigyelo, de balhé, okosság nincs, simán beengednek, igaz a mocskosvizes kátyúért itt is fizetni kell (haaajjjj...a régi szép Balkáni túra....) elvégre, nem koszolhatjuk be Albániát. Az üregbe slagon engedik a vizet, de fertotlenitofolyadék nuku....
Innen osztán felpörrennek a dolgok. Fejkapkodás, kamerázás (már amennyire a kátyútenger engedi...)fotózás...

Nézd BUNKER!!! Megint!!! Ott egy egész Lakótelepnyi!!!! A húst bádogviskókban kifüggesztve kinálják, hejben zsigerelve...huto-ohne-minek is, van vagy 30 fok, a zöldfedelu döglegyek vidáman donganak... Mindenütt szemét szerteszórva, szerencsésebb esetekben kupacba gyujtve, csacsik nyereggel, vagy anélkül, birkák, kecskék, élve, vagy levágva. Európai szemnek ingergazdag...mit ingergazdag.....frenetikus scenery.....SKHODRA, a találkozási pont közel. Nagyon izgalmas városka, nagy nyüzsi. A fotéren futunk össze GENTI-vel, rövid megbeszélés után indulunk a közeli "lakótelepre" itt vár ránk a bérelt kamion, a 4x4-es platós Ducato.
Nem egy mai darab, bár az itteni 3 kerekü kinai motorostalicskák, és lerobbant Mercedesek között nem feltüno.(Persze nekünk hatszáz, nem mi utazunk vele) A sofor, aki mellesleg jó fej csávesz, szinte aláfekszik a Bonni ww-je alá, és megynyugtat, fel lehet vele menni. Meglepo az érdeklodése, hiszen jármuvén "motoros" versenygumi feszül, barázda nélkül....

Hihetetlen sok a Merdzsó, arányában itt a legnagyobb a mercifanklub a világon! Nagyobbrészt értéktelen rozsdahalmaz, de vannak igazi extraklasszis darabok. (Tibor szerint itt 92-ig egy darab kocsi sem volt magánkézben, most mindenki kocsival - sorry - mercivel jár) Az udvaron átpakolunk. Az út, a hegyen át, mindössze 60 km, de Tibor 8 órára saccolja....Aki nem élte át, nem tudja, milyen az órákat utazni, úttalan vizmosásokon át, úgy, hogy a kocsi sebességméroje nem lendül fel a nullponttól....Elottünk, a fele Polák brigád felkapaszkodik a hajókba-ra, és szipkáznak keményen. A hegyen nincs hágó, át kell bukni a legtetején, pedig errefelé nem ritka a 2700-2800-as csúcs. Steven szerint, Nepálban jobb utak vannak.... Mindenesetre beesteledik, és még nem vagyunk a SHALA parton, az út lassan 10 órája tart. Egy aprócska település foterén vackolunk, gyors gulyásfozés, éjféltájt end.

DAY 3 Délelõtt-who i s a best Donkey Rider....
Rggel felébredékor az egész település ott áll a "fotér"-en, azaz a rettenetesen lepukkant krimó, és vegyesbolt, meg a "kórház" között lévo füves, szemetes placcon. No...nagy tolongásra azér senki se gondoljon, de ekkora felfordulás itt még nem volt. A krimóból a gyönyöru folyópartra öntik a szemetet, a kórház ablakából meg az ablak alá-A szemétdomb, no meg a vasbeton villanypóznák harmónikusan törik meg a gyönyöru táj egyhangúságát...hö...Steven szólt, hogy vigyázzunk, mert a kórház (?) ablak alatt fecskendok is rejtözködnek...és télleg....

Közben Boncácskánk barátkozik a Localokkal. Nagyon barátságos népek ám ezek az egyszerü emberek. Mindenkit le kell fotóznunk, elégedett dörmögéssel veszik tudomásul a digitkamerákon látott képeket, valami csodára gyanakodhatnak, bár annál már fejlettebbek, hogy a lelkük elrablására gondoljanak, ugyebár. Mindenki akar fotózkodni, akár egy Kodakshopban. Pedig 15 élo vendetta van meghirdetve a környéken, Európa szivétol ezer kilóméterre, a 21. században. Néhány éve a szerb milicisták hét embert mészároltak le ebben a faluban.... Bonca meg mutogatja a kocsiját, tuccogat, ahogy szokott, mutogat, néhány szavas angol szókincsével varázsol, nem mintha a hejiek vágnák a britet, de boszen bológatnak, hihetetlen egyetértés alakul ki közöttük, Bonni a sztár. Legkedvesebb spanja, viszonzásul, hogy beülhetett boni buszába, elokeveredik valószinüleg legféltettebb kincsével, egy fanyereggel felszerszámozott csacsival. No, ez meg nekünk a kánaán...mindenki csacsirider akar lenni, de Boni viszi a primet, vidáman körbecsacsigolja a "foteret" bosz vágtára ösztönözve a jámbor jószágot. A hejiek elismeroen hümmögnek, paskolgatját Boncácska hátát. A közelieken jól látható, Bonnink érzelmi állapota , spanja vállát átkarolva, opálos tekintettel néz az objektívbe...(emlékeztek még? a 2002-es rodeón készülz 2 kis ratyi cimu fotóra?)

A polákok közben - a dicsoség is halandó - guberának egy Enver Hodzsa könyvet a szemétdombról, és boszen olvasgatják (nák) Indulnánk, de Bonni eltünik. Vagy félórát keressük (Bartek mondja...Bonniface is
lost...) mire megjelenik a hegyrol, vagy 25 zsivajgó gyerek közepette, .....iskolalátogatáson volt.

DAY3-Délután....A Shala felso nem ww3, hanem 4!
Elso evezésünk - ezért jöttem ide - igazi first descent, azaz elso bejárás, egy ismeretlen folyón. Nagy dicsoség a kajakos világban. Mostanság ijesmire-a rengeteg evezos mindent felderit európában-Ázsia, vagy a volt SZU tagállamaiban van lehetoség, -vagy-Albániában. Itt , egyedül Matti evez, és egy élet nem lenne elég. Sokat nem tudott a Shaláról, de nemigen akaródzott ide jönnie, sosem tudjuk meg miért. Kérdeztem, hogy a felso section hármas? (azaz közepes erosségü) mire o-nem az négyes....

Elindulunk felfelé. Eleinte nyitott "Valley" gyönyöru, türkizkék víz, bovizü folyó, útról valóban 3-as. Aztán beszükül a kanyon, rengeteg nagy ko, nagy esés, mindenütt fehér a víz....
Hatan érzik úgy, hogy ez jó lesz nekik, a két belga, Genti, Aa mi bonink, és két lengyel, Jacek, és Wookie. Kissé furcsállom, Genti és jacek hajóválasztását, de ok tudják...(Redfred Twintip, és Prijon Wizard) A többiek rendes creekerekkel mennek. No...hamar eljön az igazság pillanata.

Genti az elso letörénél már begyertyázgat, gyorsan megtalálja a következöt, nyom egy backloopot, és úszik, a szifonokkal teli vizen....Robert, a másik belga a következo. Bedarálja a henger. Jacek a harmadik...Akár egy háborús zóna. Hajók, lapátok emberek szerteszét....Mentésre senki sem gondol vízrol...Dobózsákolás, parton keresgélés....Robert lapátja lost, ki is száll.

A vízesésnél már átemelnek. Jó 4 métert esik a víz, egy sliccen. Ide tömörul, ebbe a 3 méterbe az összes víz. Alatta , balon egy szifon, gyors s forma, Steven evezi le egyedül. Lentebb is átemelgetnek, bár egyszer Jacek felülbirálja a többiek döntését....hiba volt...Steven jól látja a dolgokat, és jól is csinálja, Bonnink ráhagyatkozik-hejesen- a döntésekben. Ezért is jött ide, hogy tanuljon a belgától.

Szóval Jacek ledörget. Azonnal felborúl, és beúszik a szifonba, két kézzel feszit, hogy ne vigye be a víz a lukba, amig kizsákolják. Cudar volt! Rideg! A szerencse az, hogy nem folyásirányban volt az átkozott luk, hanem visszatört az elotte lévo kövön, és igy nem volt akkora a power...hú...Tibor asszonta, ha meghal, jobb ha elássuk valahol, mert soha nem megyünk innen haza...

No, innentol mindenki bemerészkedik. Könnyu, szép vadvíz, a falu alatt lévo kis kanyonig. Innentol újra halálzúzda. Kökemény átemelés a sziklákon. Jacek persze.....újra úszik egy giganagyot, át két katarakton, a lapátja is elmegy, végleg...Boni kérdezte...Jól vagy? mire jacek...élek.
SHALA upper section.
Elso 2 km. WW 5-6 (x?)
2 km 4-4+
3 km 2-3
1 km 5

DAY 4-...
Újrajáttszuk az utat, visszafelé. hegynek fel, völgynek le. Az a különbség, Korzika, és Albánia között, hogy korzikán nem volt korlát, itt meg útse...hö...Meg persze Szatir szerint-ott autóroncsok voltak, itt meg roncsautók....Bonninak fáj a háta a vezetéstol, Szatir megmaszirozná, de...vagy jobb lesz tole, vagy nem, vagy úgyanúgy marad...erre varjál gombot...A gyönyöru táj is uncsi lesz egy ido után, igy énekelgetünk Bartekkel Bonifácnak.
Ismeritek az öreg McDonáld dalát? Bonniface a good driver...ijjá ijjá óóóó...car say-brrrr Bonni say-turn around! meg hasonló gyerekes bugyutaságokat. A tükörradiál közben megadja magát, kerékcsere. Persze, lentrol jönnek, kék IFA a egykori NDK büszkesége. Mondom Barteknek, hogy ez 40-el tudott menni országúton...mire o - ez itt túl sok! A platón heji Michael Jackson szinonimák, kecskék, barik, öreg mamik...A keskeny úton, a sok száz méteres szakadékok fölött hihetetlenül kerülik egymást, sokszor csak a lendület segiti át oket a szakadék peremén, vissza az útra (?) tibor szerint ne féltsük öket, he nem vágnák, már nem élne itt egy sofor sem.

Hááááttt....az itteni ifa driverek asszem otthon aratnának az off-road versenyeken...Néha feltünik egy egy kisebb település, egy egy házikó. Szatir felfedezni vél egy csoportosulást...mi az ott? falugyulés? aztán közelebb érve látja a gyerekhadat...nem, diákönkormányzat! A hegyteton közös fotózkodás, aztán újabb defektus, persze pótkerék egy volt....a sofor bepróbálja Tibor Mitsubishijének a kerekét a Ducatora (????)

Jön egy sárga, ötven éves mercedes kisbusz, megállitják, és kezdodhet az átpakolás...rideg volt...

Az út a KIR felso völgye mellett vezet. Gyönyöru hej ez is. Lejjebb érve, látni a folyót is. Kellemes-útról 3-as-3 kokemény, x-es kanyonnal. Genti azonban az alsó szakaszt tervezi, délután 5 óra van! Beszállónál "érdekességként" egy barnára rozsdált, ezeréves roncsban fényképezkedés. A beszálló egy kis kanyon fölött, rögtön egy 4-es katarakttal kezdodik. Közben a tegnapi átemelések, sziklaclimbing következtében a térdemen egy tojás nagyságú daganat no, sántitok, mint állat....

Jacek az elso, persze el is úszik. Ezen az etappon - még két eros kanyonbejáraton kivül semmi sincs szinte.Rengeteg a síkviz, a lengyelek morognak is, minek kellett itt evezni, hiszen az elso kanyonba hárman, a másodikba csak a Steven evezett be, mindenki más átemel. A parton gyerekcsapat követi zajongva a kajakosokat, mindenütt ültetvények, foleg hagymát termelnek, kizárólag kézi módszerekkel, öszvérszántással, a folyóból elterelt öntozocsatornákkal, mint hajdan, a Roman empire-ben.

Day 5...A piócásember
A 4. nap estéjét Skhodra-ban töltjük. Mi szállodában, a belga kontingens a megszokott Mistsubishi hotelben (azaz Tibor t200-asának a rakterében) a polákok a sofor kérójában. A kéró világi-bérházépület, szoba lebetonozva se ablak-se ajtó, de a fürdoszoba csiri-viri...Igaz, elozo éjjel, Skhodrában ojan szobában aludtam a lengyelekkel, ahol nyüzsögtek a hangyák, valami akolféle lehetett, de szivélyesen invitáltak minket. Errefelé, az ijen invitálásnak nem illik ellenállni, igaz-késobb mindig kiderül-a meghivás a pénzünkért szól, nem csupán spanságból...hö...Igaz, Szatir kitalálta a tuttit....hivjuk meg hamarább mi oket a boni buszába aludni, aztán ha visszautasitják, mi is ellenállhatunk, ugyebár...Szóval a szálloda...Elsore tök jól nézne ki, de közelebbrol-mintha nem lenne befejezve. A csempe nincs kifugázva, a csöveknél kalapáccsal lehet kitörve a hely, küszöb nyista. A zuhanyban guggolós (fúj de rühellem...) zuhanytálca sehol nincs, a zuhany, csak úgy a földre...gizda ám!
Reggel újra az úton talál minket. Elindulunk délre, Beratba, aztán a világ egyik leggyönyörubb kanyonjába, a OSUM völgyébe. Az út 5-6 óra, de ennek már régen nem hiszünk, este 5, mire beszállhatunk. A lábam fáj, és dagadt.
Felmerül a kórház gondolata, de idegenkedem tole, az eddig látottak alapján.
Egyébként is-gondoltam. a a látottak alapján a piócás ember gyógyithat maximum...No kapok egy kinai tapaszt, és Roberttol egy térdre szerelheto járógépet. Ettol a mozgásom kissé dadogós lesz, ...mondja is Bartek-...you are a fucking ROBOCOP...A Skhodrából kivezeto út maga a csoda, bár a Berat elotti is ugyanolyan.

Árusok az út mentén, fabodegák, köbódék, halpiac, minden kapható...igaz a legjobb a rozsdás IFA fülke volt, átalakitva közértnek. Olaj, pet palackokban,(lédig) és olajosflakonban, ijen sok van, hiszen ez a rengeteg ótvar autó fogyasztja ám rendesen. BP szinekre festett OMV kút...hihihi... miniumos vascso, amit 35 éve tiltottak be, sot, árulnak követ is! hö...kobót...mint a frédibéniben. Bunkerek, egy, ketto, egy egész lakótelep, rendszertelenül....A földúton vontatmányoskamion eloz jobbról, a folyón lemezgondolából pecáznak, homokvár a hegyoldalban..mindent átleng a bunkerromantika...
Berat-ban hasonló nyüzsi van, mint Skhodrában. A foúton jó kebabosok vannak.
Nagyon izletes, birkából - nem pujkából mint idehaza. 90 lek, azaz 180 forint.
Szeretik a BUREK et, ez amolyan leveles tészta, mint a szerelmes levél, de sós töltelékkel, túróval, spenóttal. Nagyon zsiros volt, nem izlett igazán.Sok a koldus, mezitlábas, 5-6 éves kölykök, cigerettázva...borzalmas volt...

No, az Osumról nem irok sokat. A képek mindent elmondanak. Általában 100 méter mély, vertikális kanyon. pár száz méterenként ömlenek be a 100 méter magas vízesések. Csodavolt átevezni alattuk. Maga a folyó nem diffikult. Nincs benne semmi, ww1-2, nagy eséssel, de a homokko meder sima.
kb 2 óra hosszú út.
Este közös vacsi a közeli motelben. 10 euró, sült birka, saláta, gomolya szerü sajt, juhtúró, sültkrumpli. vörösbor. Finom volt. A mikrót nem ismerik, az is hideg, aminek nem kellene annak lenni, azaz a hús, meg a krumpli, de legalább nem csapja el az ember a bendojét. Éjfélig targyizunk, csevegünk.

Day 6...a rest day...
Hát ezt a napot utazással töltjük. Indulás a Devoll-hoz, reggel 7-kor, érkezés este 5-kor!!!!!ahogy már megszoktuk, pedig csak 50 kilóméter...Bartek szerint azért utazunk ennyit, mert ez egy ki.....ott nagy ország. (fucking big country) Igaz, a 750 000 bunkernek kell is a hely! Kiráj épitkezési stilus az Albán Pagoda...gecka szarul néz ki...a távolkelet albániában...

Megállunk beratba, egy másnapos kebabra. Éppen május elseje van, haccáré albán módra (Oláh Dzsinóék biztos jól éreznék magukat, mert sok a sipos
rendor...) A foutcán mibe futunk bele? na mibe?...a PIÓCÁSEMBERBE!!!! Ijen csak a mesében van! Én, az indul a bakterházban láttam utoljára ijent, éloben sose!!!! Szerencsére meggyógyultam, de az öreg pali befottesüvegbol árulta a piócákat!

A Devoll-on, hajdan Enverék-isten nyugosztalja ezt a nagy elmét békében!!!- vizeromüvet képzeltek el. A völgyzáró gát elkészült, bár a mögötte levo elterülo folyódelta méretét nézve-az ellen nem védett volna-Eromu sehol, némi beton azért került ide, olyan 2-3000 köbméternyi, csak úgy...a folyó egy csatornán át ömlik ki, nem sokat szaroztak a lendület megtörésével, bevágtak egy gecka nagy követ, a vizfolyás útjába, vagy 30 méterre csapott fel a víz...azért a nemlétezo tározó partján, vagy 100 méter magasan, egy rozsdás hajót találunk...akár Tarkovszkij Sztalkerét is forgathatták volna itt. Brrrrr.....

A Devoll völgye, akár a Colorado grand kanyonja. Vörös agyagfal, a folyó lent, 100-200 méterre. Csodaszép. Egy tisztáson lehet beszállni. Fölötte van egy városka, ebbol adódóan a víz mocskos, a köveken sikos felületet képez a rárakodótt szenny, szine olyan olivazöld....
Mi sztrájkolunk, de a lengyelek másnap hazaindulnak, igy ok elindulnak, muszájból. a falubeli szállásból más senki nem kér. Tábort verünk a gyönyöro réten.
Következik....Devoll hardcore, gyorsmutét a folyóparton.

Day 7 - Devoll hardcore -
Kellemesen kialszom magam a sátorban, alig 12 óra alatt...szomorú nap ez, a polákok hazaindulnak, kettéválik a NAGY CSAPAT. Különösen Bartek, és legujabb spanom Márius hiányzik majdan....
C söndesen készülünk, Steven láthatóan jobban érzi magát a kisebb csapat élén, lehet, sok volt neki a suicide Jacek, és a többiek. A Devoll két alapszakaszra oszlik. Az elso a réttol a kanyon elejéig, 3-4-es, egy hejen X, elég bovizu, gyors akciókkal teli folyó.

Kb 2 km-el a start után jön az elso intenziv szakasz. A lengyelek tegnap mesélték, hogy kaparni kell majd, ezért kissé hátramaradunk, biztos ami fix....Genti megállás nélkül belerongyol, a két belga utána, mi meg ki a baloldali nagy limányba....Egy hegyes sziklára torlódik a víz, nagyon nagyot esik, olyan 100 méteren át, a végén szép lukkal a fal mellett. Még látjuk, ahogy felkapaszkodnak a hatalmas párnára a szikle mellett, Genti bukdácsol elol, aztán már csak a kavarodás látszik. Robert felborul, telever egy követ fejjel, Steven kimenti, de láthatóan nagy a baj, mire odaérünk, Robert összeroskadva ül a parton, fejét a kezével alátámasztva, szemhélyából, homlokából dol a vér, a szemét nem is látni....Ennek a túrának már vége, az o számára. Steven elsosegiti, szemmel látható nagy hozzáértéssel, befektetik a kocsiba, agyrázkódás gyanús.

No, azért rosszkedvvel, de négyen továbbmegyünk. Nem sokkal lejebb következik az újabb katarakt. Nagy szikla középen, eros hullámzás, a végén stopper, és a szikla alá visz...Csokis inkább átemel, nem egy szivderito látvány, de négyen bevesszük. Rögtön alant, két nagyobb letörés, s kombináció, a balon dúrva szifon, biztosithatatlan, sima sziklafal alatt. Erosödik a folyó, nemsokára az x-es etapp jön. Közvetlen elotte, nagy hullámverés, ártatlannak tunik, de csokis lendület nélkül megy bele, begyertyázik, és el is úsztatja magát...hú...Steven menti, de láthatóan csúsznak az x-esre...Evezek mint állat, megelozöm oket, kiugrok (én! ugrok!) dobozsák, Józsi már csúszik lefelé, üvöltök hogy hagyja a szar hajót, és csontra kidobom! hurrá!!!
Bonni a hajó után, és oldalt lecsúszik az x-es etappon....
A hid után ketten kiszállunk, Genti, Steven, és Bonni továbmennek...

A bejáratig hasonló szakaszok tarkitják a cuccost, de benn a kanyonban, van egy dúrva rész, ami miatt kihagytam...S-kombi, a végén egy giga nagy hengerrel. Kikerülhetetlen-átemelhetetlen, klasszikus 5-ös. A fiúk megállnak fölötte, némi tanakodás után Steven jön, a luk megfogja, oldalhenger, jön Genti, telivágja, mindketten felborulnak, Boni kétégbeesettten ki balra, és el is kerüli a stoppert...de mindketten visszajönnek...innen a kanyon szép 3-as. Mindenütt egyenesen le lehet menni, ko egyse, hullámok max...
Este Genti is leválik, úgy látszik, nem nagyon akar a Valbona környékére menni...
A tengerparton alszunk, esemény nélkül...

Következik DAY 8-Kir felso, és szülinapi dáridó!!!!
Kir felso, szülinappal....
A KIR felso szakasza, nagyon szép, nyitott völgyön folyik át. Áttör 5 kisebb kanyonon, ebbol 3 evezhetetlen, vagy 6-os bejárattal bír...Egyébként 3+ 4- körüli. Easy run volt.
Este Tiborunk 38! Ezt egy szállodában ünnepeljük, pofátlan belga magyar összefogással, halomra esszük-isszuk magunkat a büfés örömére, és Tiborunk szomoritására. Jó maxon felvetem Steven-nek, hogy kellene egy magyar eskimo pro team tag is, és éppen ismerek egy ijent a közelben....Boncácskánk zavartan tuccog, és opálosodik a szeme, amikor Steven jónak tarja az ötletet, és felveti hazaérkezés után. Közben a fejében már megvan a terv, jövöre, evezés ezen a vidéken, Sebastian Gründler, és Ullrich Kittelberger társaságában....Idén Panamára megy az Eskimo team, egy kis lazitásra.

Day 9 A búcsú napja...
Tizkor indul a komp, a Drin felduzzasztott völgyén át, VALBONA felé. Ótvar egy jószág....a beszállóhej, vagy 100 méter magasan, egy iszonyat völgyzáró gát mellett. Áthaladás egy zorall alagóton, azaz egy vakondtúráson át...nyomasztó volt.
2 órás út, hosszában a viztározón. A budi valami borzadáj, ijet még nem láttatok, leirni sem tudom, demég a gusztustalankodásban élenjáró belgák se mentek be...kikötéskor, a kapitány hátulról kiabálja a vezényszavakat. Igen profin csinálják. Steven igen hesszelgeti, mi is történik, ismerem már annyira , tudjam, valami készül...
Mikor végeznek, odalép hozzá, szokásos-barátság jelu mozdulatával, a jobb kezét vizszintesen a szive elé hejezi, kezet nyújt, és gratulál...Captain!
im respect!...
Röhögtem ám magamban....
Elég jó úton jutunk el a völgybejáratig. Itt még Tibor sem járt, de a vidék híres a kegyetlen vérbosszúkról, a Koszóvóból elüldözött albánok erre menekültek, nyomukban a Szerb hordákkal, sok kegyetlenséget látott gyönyörú táj ez. itt a férfiak nem esznek együtt az asszonyokkal, osi törvények szerint élnek az emberek, állatok, hihetetlen összhangban.
Tünt el itt nyomtalanul pár éve három magyar hegymászólány, a hajón, az öreg nemezsapkás albán már tudta, hogy jövünk, hirünk megelozött, pedig telefont nemigen látott még a vén local, de Szatir hallani vélte, ahogy éjjelente nagy lemezhordókat verve beszélgettek a hegyek túloldalára.

A Valbona alja egy szuk, sötét zord kanyon, vizesésekkel. Innen felfelé az út végig a folyó mellett, eros négyes, 5- nagy víz, a nem túl széles mederben, türkizkék, RENDKIVÜL nagy esésu folyó!!!! A völgy csodaszép, ilyet még egyikük sem látott. Nagy a meleg, de magasan vagyunk, a gleccserek, a csúcsokról indulva egészen a folyópartig nyúlnak. Az ormok szinte függolegesek, amint elfogy a hó, hihetetlen dús erdo veszi át a hatalmat. Néhol láthatóak a hatalmas lavinák nyomai is. Elszórtan házak, szép, muvelt földek, a folyóból kivezettet öntozocsatornák, helyiek sehol, de aki van, vidáman integet felénk. Szatir szerint, itt nem élhetnek rossz emberek. Amint átmegyünk az elso hidon, egészen a következoig, a folyó végig 5-6 és X, lásd a képeken....

Innen felfelé kissé gyengébb, 3-4-es, de ahogy kis patakká válik, csodaszép, creek lesz, szép vizesésekkel, pozitiv az egész.

Itt látunk eloször KULLÁT, azaz azt a házat, ahol a vérbosszútól fenyegetett férfiak élnek, olykor évtizedekig. Kocka alakú épület, ablaktalanul, vagy csak nagyon kis réssel, hogy ne lehessen beloni rajta, kis, bedeszkázott ajtóval, az oldalán fityego budival. A hideg kirázott tole...
A legvégén egy csodaszép fennsik található, régi szocialista emlékmuvel, és néhány éhes gyerekkel.
Hazafelé, az Albán Koszóvói határon kelünk át. Az odavezeto út egy rögös ösvény, és csak 8-ig van nyitva, közben eltörik valami alul, és a féltengely
(?) erosen csörög...kezdek aggódni a hazajutást illetoen. Alig várjuk hogy meglássuk a határt, de 10 km/ó-nál többel nem lehet menni. Végül feltünik, konténerhatár, Kalasnyikovval orzik, elotte lebombázott épület, talán az elozo átkelo. Simán átjutunk, feltünik a Koszovói határ. Steven szerint hirtelen mintha hidegebb lett volna.....
A határor közli, hogy nem mehetünk be az országba. Ez nem európai unió, ide nem érvényes a biztositás, csak a helyi. Mindenütt kék táblák jelzik - very dangerous military area - piros csikos UN feliratú toyota terepjáró áll itt.
Próbálkozunk, elojön egy nagydarab sötétboru férfi, Bangladeshi ENSZ békefenntartó. Látszik, hogy a Koszovóiak tartanak tole, hosszan vitatkoznak, nem merek fényképezni, vagyis mernék, de a többiek elküldenek anyámba... Barátságosak, de a hejzet feszült. Tibor közben "olvasgat" a táblán, szerb és albán nyelven fel van irva, mit NE csinálj, ha aknát találsz. NE nyúlj hozzá, NE ásd ki, Ne vidd el, stb...a szerb feliratról a NE szócska le van kaparva...no comment. Végül megszületik a döntés. Megállás nélkül húzzunk át, ne okozzunk balesetet, ne jöjjünk erre legközelebb! Ha nem engednek át a Montenegrói határon, menjünk vissza Pristinába, ahol nemrég dinamittal robbantottak fel pár embert....reggel vegyünk biztositást, és húzzunk haza minél gyorsabban. 26 óra megállás nélküli vezetés után szerencsére hazaértünk....csodaföldjérol....
Hát ennyi volt.....Remélem tetszett mindenkinek, akinek nem , elnézést kérek, hogy terheltem a postafiókját. Mindenkinek ajánlani tudom, de csak tapasztalt vezetovel, vagyis csak a Tiborral. Szélhámos itt komoly bajt okozhat!!!! Soha nem láttam, nem is képzeltem, hogy létezik ilyen ország, ennyire ellentmondásos, vadregényes country. Soha nem lesz vadvizi paradicsom. A távolságok kicsik, de nehezen leküzdhetoek, és ez még sokáig igy is lesz. Az út legalább a felét a kocsikban töltöttük. Talán, ha lesz bérelheto helikopter, a gazdagabb kajakosok itt mindent megtalálnak, ami vadvíz. Nekünk ennyire tellett, nem volt se sok, se kevés. 10 napra kielégito kaland, a fárasztó utazás ellenére is. 5-6 napig friss a bunkerromantika, szeméthegyek, csacsik nyújtotta élmény . 2-3 nap kell ahhoz, hogy a szemetet már szemrebbenés nélkül hajitsuk ki az ablakon. Egy élet kevés ahhoz, hogy elfelejtsük......
panni-immár itthon.