A szerzõ elõszava:
A történetben szereplõ személyek és helyszínek teljességgel megfelelnek a valóságnak, kivétel ez alól a bece ill. gúnynevekkel illetett szereplõk úgy mint: Õsz Ed és bandája, valamint a Négus, Kalmár uramék, a Taljánhonba szakadt Mehikóiak (Mexikó) és Phil a Mormota aki nem volt ott, pedig mormota nap volt.
Fontos!!! Megelõzendõ bárminemû félreértést: mielõtt bárki is azt hihetné hogy ez egy pontos folyóleírás az téved! Arra ott van a DKV Fhürer. Csupán beszámoló egy vidám kis vadvízi kirándulásról kevés használható információval, ellenben annál több cirkalmas szóvirággal.

2003 forró nyarának idusa volt mikor Andrew ismertebb nevén Endrú újfent megörvendeztette kis csapatát, és egy hagyományos kereskedelmi túra után nem Magyarhon felé vette az irányt hanem épp ellenkezõleg a napsütötte Itália északibb régiói felé. A terv miszerint az olaszok által is kedvelt vizet a Sesiát evezzük mindenkit felvillanyozott. A Socán gyakorlottnak mondható csapatunk kezdeti lelkesedése teljesen lelohadt, mikor megláttuk a vízállást, hisz néhol csak éppen hogy csörgedezett a víz a mederben a kövek között, de a második napon rá kellett ébrednünk: ha van víz a folyóban akkor még hírmondónak való sem marad belõlünk az utókornak. Ott pusztulunk mind!

Megérkezésünk napján kempinget nem találtunk ezért egy, a mindenki által ismert Szlovéniai Alpin Action "Olasz" (Pietro Linda, te eccerû:-)! - a szerk) javasolta helyi rafting cég (www.monrosarafting.it) bázisára autóztunk. Innen kezdõdtek a félreértések a fent említett Õsz Ed és bandája, valamint lelkes kis csapatunk között. Az élvezhetõség kedvéért: Õsz Ed volt a Monrosa rangidõs Guide-ja és egyben valószínûsíthetõen a többi túravezetõ fõnöke is.
De mielõtt belevágnék a közepébe: Érkezésünkkor csak a banda tagjai voltak jelen akik vegyes érzelmekkel a lekükben ezzel ellentétesen arcukon üdvözült mosollyal vonakodva bár de beleegyeztek sátraink felállításába potom 5 euró/Fõ/Éj szerény díjjazás ellenében.
Mi örültünk hisz olasz nyelvtudásunk két capuccinó rendelésére volt elegendõ, ami tökéletesen elég volt arra hogy ne értsük meg: Magyarok! Ez lenni nem camping csak jó fejek lenni mink, és engedni tiknek hogy itt alszani tudéj nájt.
Sátor felállít, bevackol, lepihen…

Ébredés és magyar virtus szerint reggeli : Minden mozdítható ülõ és álló alkalmatosságot a napra , kávéfõzés, rántotta, chilis bab, kolbász és málnaszörp, miképp Szlovéniában a Toni-ban. De ez már Õsz Ed bandájának is sok volt, riasztották Edet és még számos talján martalócot, kik nagy sebbel-lobbal meg is érkeztek, hogy rendre utasítsák a csapatunkat. Endrú briliáns diplomáciai képességeit megcsillogtatva felülkerekedett a kérdésen és "piszkos" alkut kötve õsz Eddel helyes irányba terelte a nemzetközi vadvizes konfliktus felé rohanó problémát, amely a továbbiakban már nem volt probléma és békében éltünk míg meg nem haltuk: Mi és a Taljánok.

Komolyra fordítva a szót, a vízállásról már írtam némi nemû rémisztõen alacsony adatot, de a valóság mindent felülmúlt. Az elsõ napon egy evezhetõnek tûnõ mellékfolyót sikerült végi tolókocsizni, mert csak mint láb nélküli koldusok lökdöstük magunkat a mederben, ahol pedig folyt a víz, ott pillanatok alatt összeszûkült a széles meder a tizedére és hömpölygõ árként ragadott magával minket, nem kis meglepetéseket okozva. A kis mellékfolyó neve említésre sem méltó már csak azon oknál fogva sem mert nem tudom….
Az elsõ nap nehéz löködõs etapja után már semmit nem kívántunk csak pihenni.

Mindenképp érdemes az õszi vagy a tavaszi idõszakban menni erre a vidékre mert különben úgy jár az ember mint mi, hogy van ugyan evezhetõ és élvezetes szakasz a folyón, de nagyon sokat kell autózni érte. Miután megbékéltünk a helyi erõkkel, igen sok hasznos infóval lettünk gazdagabbak a vizeket és osztályozásukat illetõen. Megtudtuk hogy ebben az idõszakban szinte csak az (X)-es valamint a két (!!)-es szakaszok evezhetõek megfelelõ biztosítással és elõzetes bejárással. Ezzel nem is volt baj, mert annyit gyalogoltunk a folyó mellett, hogy szárazföldi kanyoningnak is beillett volna.
Második nekifutásra megpróbálkoztunk a nagybetûs Sesiával. Igéretesebb és rázósabb szakaszok tárultak a szemünk elé. A beszállónál amely egy híd alatt van, melyen Bazsika mint egy barlangi troll terpeszkedik (a képek között megtalálod) volt szerencsénk találkozni egy tisztelendõ atyával és három apácával, akik amellett hogy malájok voltak, mindannyian a legújab nike sportcipõket viselték lábaikon.
Innen indult a második nap heroikus küzdelmekkel tarkított szakasza, gyors tömbös szakaszok, nagy esések, finom kifolyóvizes medencékkel…a képek magukért beszélnek.

Történt egy kicsit veszélyes esemény, mikor is Vrana Tamásunk egy veszélyesnek itélt zúgót "Majd lent találkozunk" kiáltással lefitymálva meghágni készült…meg is tette ezt, de kiderült újfent, hogy a víz az úr és Tamás egy jólsikerült hátraszaltó után, melyet a lezúduló víz csináltatott vele, már nem bírt az õselemmel és tépett úgy, mint spricót hajót és minden mást maga körül. A mumus résznek kikiáltott alámosás nem is késlekedett beszivni Tamás uramat…ekkor már repkedtek a dobózsákok, mint veszett színes papagájok az õserdõben, én pedig nyargalom a másik oldalt, mert csak azt láttam, hogy mindenki akcióba lendül és repteti a zsákját. Megkerülve a nagy sziklát, melyet a víz oly galád módon alámosott, a többiek rikoltozásától irányítva megtaláltam Tomot két szikla közé ékelõdve, ami vélhetõleg az életét jelentette. Részvétteljes vigyoromra válaszolva csak ennyit mondott "itt most ne gyere le"….egy pillanat és megint az volt, akinek megismertem: rendíthetetlen ólomkatona.

A nagy izgalom után Császár Gyuszi bemutatta legújabb bûvésztrükkjét a dobózsákkal, amelyet nem is taglalok, mert csak azok tudják igazán értékelni akik ott voltak...de ha nem említem meg akkor kimarad egy vidám pillanata a túrának, ami pedig kár lenne ha a feledés homályába merülne. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy Tamásunk nem az alkalomhoz illõ hajót viselt a rendezvényen, ugyanis a Prijon gyár modellje a LUV(!) nem épp egy creekhajó. A további szakasz lenyûgözõen szép kanyonban folytatódott, veszélytelennek ugyan nem mondható, de nem túl technikás részeken, pont jó volt arra hogy levezessük a felgyülemlett feszültséget.
A kiszálló helyen, egy görhoki pályás étteremnél sikerült magukévá tenni az olasz gasztronómia egy gyöngyszemét, mely ipari méretû szendvicsben nyilvánult meg. Fagyi + Capuccinó izlés szerint mindenki kénye s kedvére.

Harmadnapon Isten megteremtette az (X)-es szakaszt, melyet kis vizállásnál is lehet evezni kevés átemeléssel és igazán jól "kiépített" zúgokkal.
Beszálló: nem tudom hol, kiszálló a Monrosa bázisánál. Rövid de annál izgibb szakasz megevezése csak mazochistáknak, könyök és fogvédõ viselése ajánlott. Ha az ember kellõképpen elhúzza az indulást akkor is 2-3szor megevezhetõ a szakasz egy nap alatt.
A folyóval kapcsolatban még annyit hogy Soca hõmérsékletû és ugyanolyan kristály tiszta mint szlovén kollégája. Gleccser táplálja, amit bizonyos fokig sikerült is megmásznunk, a túra erõsségét jellemzõen én neoprénben másztam…hát Norbi duci tréningje kutya f****a volt ahhoz képest, amit a hegyen mûveltem. De érdemes volt mert a "csúcson" találtunk egy gyenge botanikus kertet és haraphatóan friss volt a levegõ.

Az uccsó nap délutánját a többiek lázas csomagolással töltötték, mert még ellátogattak az olasz tengerpartra is, errõl nincs semmi infóm, ha valakit érdekel kérdezze Endrút.
Mi még kihasználva Õsz Ed vendégszeretetét, a Monrosában töltöttünk egy éjszakát és csak másnap indultunk haza. Említést érdemel még az utolsó esténk, hisz az egyik közeli városkában tartott sajtfesztiválon vettünk részt, immáron már csak négyesben. Rengeteg ember mindenütt és az olasz naplemente kissé nyálas idilje fogadott minket a Vespával is alig járható sikátorokban. Akkora nyüzsi volt, hogy még a pizzériában is várni kellett a szabad asztalokra. Az olasz fagylalt méltán világhíres ezt már elsõ kézbõl is bizonyíthatom. Fékeveszett jókedv és olasz vérmérséklet szerinti pezsgés jellemezte ezt az estét.
A hazavezetõ úttal kapcsolatban mindenkinek a figyelmébe ajánlom hogy Tirol felé vegye az irányt, mert a természet színeinek eddig még ismeretlen árnyalata kápráztatja el az utazót.

Kökény Attila tiszteletteljes kérésére most következzék két hajó tesztje melyeket Olaszországban a Sesián volt szerencsénk kipróbálni.
Az ember, ha némileg figyelemmel kiséri a hajógyártók termékskálájának változását észrevehette hogy a rodeó hajókban nem igazán tündöklõ Prijon gyár újabban és szerintem nagyon okos módon nyitott a creek hajók felé. Ezen típusok egyikét sikerült szétgyilkolni a Sesián.
A Prijon Kompressor amely 251cm hosszú elég rövid ahhoz, hogy gyorsan és dinamikusan lehessen indítani és fordulni vele. Tompa kissé felhúzott ormánya a creekhajók jellegzetes stilusjegye, de nem hiába, mert jó kis dolog az mikor nem akad be mindenhova az ember a hajóval….
A hajót kitöltõ 265lLiter levegõ elegendõnek bizonyult, ekképp nagyobb ugrásoknál is szépen kiemelte a verdát a habokból. A beülõ a könnyebb menekülés érdekében igen termetes, 86x49 cm, a perem viszont kicsit magasan van, bár az én nagyvízre szánt hajóm egy Necky Blunt ilyen tekintetben igen alacsony építésû hajó, nekem az elsõ dolog a Kompressornál az volt, hogy szétvertem a könyököm. Felszereltsége és belsõ komfortja nem a megszokott Prijon minõség, hanem mintha a hajó egyéb hiányosságait palástoló érdek vezette volna a konstruktõrök kezét, poroszosan párnázott ülés teljes talpas lábtámasz és racsnival feszíthetõ háttámla teszik kényelmesebbé a vadabb vizek szerelmeseinek ezen játékszerét. Elsõ viseletre a hajó alján, középen hosszában végigfutó él még jobban billegõssé teszi a hajót. A fent említett Necky Blunt lapos élmentes aljához szokott seggem remegett is benne rendesen.
Egyébb iránt creek ide vagy oda, nagyon jó kis kezdõhajók az ilyen épitésû verdák, valamint aki nem akar légiakrobata lenni a kajakkal, annak is ideális választás. Elég csak egy pillantást vetni a többi kajakosra a Toniban és máris láthatjuk, hogy nem mindenki repked S6x-ben vagy RedFred-ben.

A másik teszthajó Õsz Ed tulajdonát képezte, ez pedig egy Páhi Jani által áhitott Rainbow NINJA volt. Vizuális beállítottságúak a galériában találnak egy két képet a hajóról.
Tesztemberünk Vrana Tomi és Bazsika volt, aki utóbbi,a G- Forceban tündököl még napjainkban is. Elmondásuk alapján nagyon gyors hajó, gyorsabban pörög-forog mint a Dagger G-Force. Ha valaki akkor ezt a Bazsi érzi… A hajó méreteit tekintve a nincsenek infóim, de a Bazsi simán belefért, pedig nem egy pöttöm manus. Nagyon Dagger koppintásnak tûnik a formavilág, de ez mint tudjuk, nem jelent semmit. Méretben leginkább a 6:3-a hasonlít.
Felszereltsége a szokásos olaszos "dobjunk be egy rakat mûanyagot a hajóba és rázzuk össze " dizájnt tükrözi. Ajánlott irodalomként tudnám javasolni a nemsokára szerény személyem tollából publikált "Hajó upgrade-k házilag" c. rendszertelenül megjelenõ irományokat a ww.hu-n. (mármint itt - a szerk)

Nos ennyit az olasz kiruccanásról… Röviden ami a történetbõl kimaradt: Találtuk 8 db focilabdát a 6-os szakasz közepén két szikla közé ékelõdve.(!)
Nem szabad megfeledkezni a Vadvizi Mátriksz c. film fõszereplõjirõl sem, akiket természetesen szívbõl imádunk.
Vigyázat !!! rengeteg a bögöly és se istent, se embert nem ismerve szipolyozzák testünk nedveit! Fenistil kötelezõ.

ui.: Igértem a térképet de még fotódigitalizálási problémák állnak fent uh. némi késéssel de azt is megkapjátok. (mostanra még az is került..szerk)

Üdv mindenkinek: MÁTÉ.

Galéria, ki ne hagyd!