GALÉRIA

Már megint hova kell az embernek mennie, ha nem valami veszélyes helyre… a listán már régóta szerepelt a Bosnyák fertály, természeti szépségekben igen gazdag része az UNA folyó völgye.
Indulás a délutáni órákban Bp-rõl, érkezés este Pécsre a Raft and Roll fõhadiszállására.
Némi alvás és egyéb fakultatív reggeli programok után (WC, Kávé, Cigi) Bepakolás a verdákba valamint hajókötözés és menetkész volt mindenki. Majdhogynem az ország minden részébõl érkeztünk az "expedícióra" Bp. képviseltetve volt Bazsika valamint szerény személyem részérõl. De Szeged, Kaposvár, Pécs, Székesfehérvár szülöttei sem maradtak el a túráról.
Az elsõ nap programjában, az utazáson kívül a Plitvicei tavak megtekintése volt elõirányozva Horvátországban, ezt sikerrel ugyan de bõrig ázva végre is hajtottuk.
Azért, hogy ne csak az evezésrõl és folyókról szóljon minden beszámolóm néhány mondat erejéig, írnék errõl a területrõl is. A helynek igen remek kis honlapja van a neten is, ha gondoljátok, látogassatok el a www.np-plitvicka-jezera.hr re, amin sok hasznos infót (pl.: szállások a környéken) találhattok.
Mesebeli az egész táj, kristálytiszta vizû tavak tömkelege melyeket kisebb nagyobb vízesések kötnek össze egymással. A természet olyan szintû bujasága található meg a környéken hogy a városlakó szemünk szinte káprázott a zöld számtalan árnyalatától. Több fajta túra is választható a területen az egész rövid 1-2 órás sétától az 5-6 órás hosszabb lélegzetvételt igénylõ gyalotúráig. Többnyire mesterségesen kialakított járdákon vezetnek ezek az útvonalak (néhol a vízesések és a tavak felett) de a belépõ (11euró/fõ) tartalmaz
egy jó értelemben vett (Nem Dunai) sétahajókázást a tavakon, valamint egy buszos transzfert is, ha már az ember összeesik a fáradtságtól.
Alapvetõen nagyon jó kis egész napos program lehet, nem csak magunkfajta elvetemült maximalistáknak, hanem akár egy családnak is.
Rendszerkövetelmények a következõk. Nagyon sok étel és ital! Magamfajta bélpoklosok hátrányban vannak ilyen területen, mert nincs semmi büfé vagy vendélátóipari egység útközben, mégis csak egy nemzetiparkban vagyunk vagy mi? Utálok éhes lenni. Valamint akár milyen idõ van, esõkabát, mert nincs hova bújni, ha elered az égi áldás, bár útközben van egy giga barlang, de azért mégis ciki ott kuksolni hajnalig. Tehát esõkabát! És ami fontos! Mert nagyon fogsz anyázni, ha a kocsiban hagytad - Fényképezõ masina - Digitgépek elõnyben, mert annyi gyönyörûség van, hogy akár mennyi filmet viszel nem lesz elég… Továbbiakban beszéljenek a galéria képei…

Most hogy kiéltem magam Horvátország nemzeti parkjain itt az ideje írni arról is, amiért itt vagyunk.
A vadvíz, fent említett UNA folyó, Bosznia igen sok vad folyójának egyike. Tisza jellegû szakaszok váltogatják egymást IV-V-ös creek szakaszokkal, az egyik pillanatról a másikra igen kedves kis esések lepik meg az embert. Bejárás a magunkfajta dekadens emberpéldányoknak szükségtelen mondván a part úgyis még mindig alá van aknázva (!) és különben is a Hunor már volt itt tavaly…

De hogy ne vágjak elébe mindennek, megérkezésünket Bihac városába egy gigászi csevapcsicsa vacsorával kellet megünnepelni, aminek természetszerûen alkoholmámor és kóros kiszáradás lett az eredménye. Utóbbi az ipari jellegû nyálcsorgatás okán lépett fel, amit a környékbeli lányok okoztak evezõseink körében. Hihetetlenül örömteli és egyben rendkívül sajnálatos tény, hogy rengeteg a nõ a környéken. Örömteli, mert az utazástól megfáradt evezõst olyan magas ivararány eltolódás kárpótolja a hosszú és kimerítõ útért, hogy azt a normál állapotokhoz szokott neadj isten tartós párkapcsolatban élõk el sem tudják képzelni. Sajnálatos, hogy e feminin tobzódás valószínû a háborúban elesett férfiak hiányának köszönhetõ. Az állapotokra jellemzõ, hogy az egyébként visszafogott vérmérsékletû Császár Gyuszi kolléga hangos "Vazze ez a mennyország" kiáltásokkal cikázott a nõkkel tömött utcákon…
Nos a vérpezsdítõ vacsi után megpihentunk a szálláson, amelyet a "tiszta udvar rendes ház" projekt keretén belül szerzett nekünk Ágoston, továbbiakban: Ágoston, aki csapatunkban a lokális kapcsolatokkal igen magas szinten rendelkezõ helyi erõt képviselte…

Tapasztalataim alapján a Bosnyák igen vendégszeretõ nép, ezt bebizonyították a reggeli gasztromán tobzódásunk közepette is, mert nagyon kulturáltan viselték azt, amit mûveltünk ott reggeli címszó alatt.
Röviden a szállás frankó, tiszta és olcsó volt. Élelmiszer ügyben ok a hely, kapható minden mi szem szájnak ingere senki ne gondolja, hogy balkáni körülmények uralkodnak. Aki helyi szájízû vásárlásra vágyakozik annak szívbõl, tudom ajánlani a helyi piacokat, mert ott aztán igazán bele lehet csapni a sûrûjébe a dolgoknak. A hivatalos fizetõeszköz a KM vagyis konvertibilis márka de mindenki bevállalja az eurót is.
És akkor a várva várt folyóleírás, ami ki kell, hogy hangsúlyoznom nem pontos, folyamkilométerre lebontott katonai térképek alapján készült, hanem a két szemem által tapasztaltak alapján. J.

A beszállóhoz vezetõ út csak egy ideig kielégítõ minõségû és aszfaltozott, utána meg kell, hogy küzdjön az utazó Bosnyák természet által igencsak kicsinált utakkal. Rémisztõen hat hogy a háború után tíz (!) évvel is romosra lõtt házak meresztik csonka falaikat az égnek. A legszörnyûbb az, hogy mind az építészet a táj annyira hasonlít szeretett hazánkra, hogy ha az ember nem tudná, hogy Boszniában van, akkor azt hihetné a saját szülõfaluja áll romokban.
A szívszorító romokért kárpótolja az embert az a csoda, ami a beszállóhoz érkezve a szeme élé tárul.
Egy olyan, nagy részben evezhetõ vízesés rendszerrel indít a folyó, hogy az emberben megáll a sz*r.
Elsõ gondolat. Anyád megy le itt…
Második… Hol a sisakom? J
Aztán, uzsgyi hajót fújni ugyanis a raftokat sem hagytuk otthon két pulsar állt a rendelkezésre, de a víznyomás ezeket is szalvétaként hajtogatta össze.
Volt kajak is bõven. Necky Blunt, Riot Booster, Robson Red Fred (!) valamint a második nap érkezõ hollandusok, akik tejesláda méretû hajókkal röpködtek (S6X).

Azt gondoltuk ill. gondolta Hunor, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján mindenképp egy nagy ugrással kell indítani a túrát… ez volt a, hú vazze szakasz, mert egy 22m magas vízesésen kellet levetnünk magunkat. Persze hajó nélkül. Ez természetesen nem volt kötelezõ de hát, ha már ott voltunk… a képek magukért beszélnek… Úgy gondoltam hogy a SLO-ban végrehajtott ugrásaim kimagaslóak… hát nem!
Térdig érõ vízben állsz, gyönyörû tiszta de a két méterre a ponttól, ahol ácsorogsz, megszûnik folyó lenni a folyó és vízesés lesz, méghozzá 22m. Az ku*va magas! Két lépés, tudod hogy lent minden ok, de akkor is… Nincs idõ gondolkodni, nem is szabad. És csak esel… még mindig… a véred csordultig tele adrenalinnal, még mindig nem érsz le… Csobbanás, a víz meleg és tiszta, felérsz a felszínre és üvöltesz… igen ez hiányzott az életembõl. Miközben kiúszol elgondolkodsz, hogy szombat délelõtt van… a haverok max a strandon hevernek vagy otthon a hús szobában virtuózkodnak a tv távirányítóval és te…áááááááááá gondolatban már veszed is a repjegyet Új-Zélandra.
Nem bírod ki, ugrani kell még egyszer, a többiek hülyének néznek, mert már sokadszorra veted magad a mélybe különbözõ pózokban… aztán egyhamar neked is uncsivá válik… 22m? Mi az nincs nagyobb? Pedig hogy be voltál sza*va az elején… megvan az új célpont: azt hiszem a napóleon híd korlátja a socán 28m. Vagy nem?
Nos, hogy egy kicsit evezzünk is, felfúvattuk a verdákat és nekiláttunk lapátolni… hehe Hunornak az elsõ letörésnél sikerült beborulnia, ezzel heveny pánikot okozva a legénysége soraiban, amit rögvest csillapított is a fent említett Hunorkapitány nyerítõ röhögése. Tudtam, hogy gyagyás ez a Pécsi csávó de most már végképp megbizonyosodtam róla.
Letörés zúgó és letörés zúgó kombinációk váltogatták egymást az elsõ 500m-es szakaszon.Igazándiból a folyónak csak ez a szakasza vadvíz itt pörögtünk egy jó ideig…de senki ne képzelje, hogy a Dunacsúnyi pályához hosonlatos csónakliftek és aszfaltozott utak segítettek bennünket. Frászt, hegyet másztunk a hajókkal a sziklákon de azt hiszem a képek mident elárulnak a hely sajátosságairól.
Miután mindenki kellõképpen összeverte magát a letöréseken és sziklákon úgy gondoltuk ideje indulni és otthagyni a vizividámparkot ahol olyan jól szórakoztunk.A következõ etap is igen jó kis technikás szakasz volt,errõl a részrõl már kevesebb a képanyag mert itt mindenki a vizzel küzdött és sem energiaánk sem pedig lehetõségünk nem volt fényképelni.A fent elített rész rafttal igen szûknek bizonyult de a kajakosaink önfeledt játszadozását amely néha heróikus küzdelmekkel tarkított túlélési gyakorlatba csapott át irigyen figyelve ráébredtem: hibáztam mikor "jobbegybe" foglaltam helyet a raft ban.
Igazándiból a legjobb megoldás a raftra felkötözött kajak lett volna de erre nem volt lehetõségem.L.
A folyó további szakasza Tisza jellegû annyi különbséggel hogy ebbõl lehet inni is amely tény a késõbbiekben nem bizonyult helytállónak mert mejdhogynem az egész csapaton kisebb-nagyobb hevességel átsöpört egy fosási roham. Életbenmaradásunkat csakis a brigád egyik tagjának köszönhetjük aki orvosi képzettsége révén megzabolázta szilaj beleinket és enyhítõ gyógyírt adott kórságunkra.
Az általam fentebb említett Tisza szakasz azért még kínált meglepetéseket, de sajnos csak akkora sûrûséggel hogy az események között mindig volt 1-2 óra(!) pihenésre idõnk.A végére mindenki levedlette evezõs mivoltát és felszerelését és keresztbe-kasul hevertünk a raftokban és "szeltük" a szinte álló víz habjait.Estére: fáradtság, némi virgonckodás a pálinkás üveggel semmi több…

Második napon: Sokunk - okulva az elõzõ napi kimerítõ etap után - már nemigen kívánkozott az alsó szakaszra ezért a beszálló vonzáskörében kiépített "Aquaparkban" örömködtünk.
A hengerek, állóhullámok, vidám kis esések itt-ott mindez kanyarokban, ferdén valamint rézsutosan néhol fejjel lefelé jó kis szórakozást kínáltak.Sajnálatos módon kajakos honfitársaimat nem állt módomban lencsevégre kapni ezért a beszállónál talált szerteszét heverõ hollandiából delegált kajakosokat bátorkodtam volt fényképelni.Lásd.:Galéria.
Nem felejthetõ élmény a már nemtudom hanyadik nap estéjén a gasztronómia ellen elkövetett újabb bûntény ami egy helyi erõ által prezentált birkavacsorában nyilvánult meg. A kép ami elénk tárult álom volt, bélpoklos pofánk szinte már habzott a vágytól, hogy magunkévá tegyük a parázs fölött pörgõ jószág tetemét amely egyébbként úgy nézett ki mint egy ázott agárkutya, csak sütve J
Agyament módon tömtük a fejünkbe a birka alkatrészeit de percrõl-percre ment el a kedvünk a nyami-tól mert urbánus mekdonálchoz szokott bélésünk nem bírta a bosnyák emésztõrendszernek meg sem kottyanó faggyúáradatot amely szerencsétlen birkaállat testét fedte…
Mindenesetre két megoldást találtunk a problémára: az elsõ a saláta és a köret teljes mértékû elpusztítása volt.Ennek eredménye az asztalon húsokkal gazdagon megrakott tálak,ellenben nulla
dresszing… A másik megoldás hogy szétcsapatjuk az állati matériát némi szesz segítségével, sokunk ezt favorizálta ennek eredménye a totális megvakulás volt…

Könnyû és gyomorforgató búcsú vendéglátoinktól,repi borok és egyébb üveggyöngyök tömeges herdálása…Nehéz húsok után mégnehezebb álmok, másnap hasmenés roskadásig…

Az indulás megszokott fejetlenségben zajlott de azért sikerült rendben hazaindulnunk…még szokásunkhoz híven sikeresen elb*sztunk vagy három órát egy kellemes étteremben ami egy nem gyenge vízesésre ill.mellé volt építve, bezabálás mindenkinek igény és hasmenési kényszer fényében…
Érkezés Bp-re a vasárnap hajnali órákban,igen nagy örömömre közel-2 óra alvás után munkába is állhattam….De már a hétvégi Soca járt a fejemben…

Közben megtudtam hogy az Andrew szervez jövõre egy vér-kajak expedíciót egy Tara (Montenegró) nevû folyóra melyen 60km(!) evezhetõ szakasz van.Igazi,rafttal kísért,kajakos felfedezõ túra lesz .Szívrepesve várom már a 2004-es nyarat hogy betámadjuk a Tarát….

Szevasztok hejj.
Bott Máté

GALÉRIA