Ismét bizakodó vagyok. Az elmúlt hétvégén egy jó kis túrán vettem részt. Az Oli Grau féle tanfolyás elmaradt, viszont értesültem róla, hogy van egy lelkes kis csapat, akik éppen túrára készülõdnek, hát csatlakoztam hozzájuk. Az Andrew (?) – Nagy Endre – köré szervezõdött társaságról van szó. Mint megtudtam, idõnként elmennek egy hosszú hétvégére saját kedvtelésükre evezni, új folyókat megismerni.

Az eredeti tervük – Sanna, Trisanna, Brandenberger Ache – ugyan nem jött be, mert túl kevés volt a víz ezekben a folyókban, de nem is sajnálom, mert így új folyókat ismerhettem meg.

Szerdán este indultunk s már reggel lett, mire megérkeztünk Ausztriába, Innsbrucktól délre, a Ruetzbachhoz.. Ez egy kis folyó, viszonylag jól bejárható, az úthoz közel folyik, hosszú II – IV-es szakasza van, ami evezhetõ, de nem ebben az idõszakban. Amit láttunk, az nem volt túl szimpatikus, a partja kövekkel kirakva, sok gát keresztben, ráadásul a víz is kevés volt. Krössbachban a híd után bal oldalon van egy vízmérce, most 82cm volt a vízállás, a folyó 90 – 100cm között jó evezésre. Ha valaki nagyon akarja, szerintem tavasszal, Krössbach alatt próbálkozzon. Itt aludtunk pár órát, aztán Andrew továbbirányított bennünket a Sillhez.

A Sill szintén eléggé idõszakos kis folyó, egy igen mély völgyben folyik, megnézni nemigen lehet. A térkép és a leírás szerint hosszú változatos folyó III – V-ös, de most itt is nagyon kevés volt a víz. Ha fölfelé megyünk a völgyben, Matreiben el kell fordulni Ellbögen felé. Még a városban egy kis hídon megy át az út a Sill felett, ami alatt bal oldalon van a vízmérce, ami most 60cm-t mutatott. Ez a DKV szerint még éppen elég az Europabrücke fölötti szakaszra (NW 60cm, MW 90cm, HW 110cm), de a beszállóhelynél egyszerûen nem lehetett evezni, annyira kevés volt a víz. Hát itt is inkább tavasszal kell próbálkozni. A beszállóhelyet egyébként nem könnyû megtalálni: Matreitõl ha visszafelé megyünk, mindjárt az elsõ úton jobbra le kell kanyarodni (privatweg), aztán le, egészen az erõmûig, ami alatt ott lehet vízre tenni a hajókat. Innen az Ötz felé vettük az irányt, de Andrew közben talált egy másik folyót a térképen, a Melachot, így megnéztük azt is.

Amit láttunk belõle, az nem tetszett egyáltalán. Nagyon nagy esésû, keskeny medrû folyócska, de rengeteg kõ van benne, sok helyen nem láttam az utat, hol lehet egyáltalán elmenni, már csak azért is, mert túl kevésnek találtam a vizet benne. Jellegében a Trisanna, vagy a Dráva felsõ szakaszához, vagy a Loferbachhoz hasonlítanám, (amelyeken nagyon élvezetes evezni) azzal a különbséggel, hogy – én úgy láttam – nem volt benne víz. Mindezen túlmenõen nem tartom helyesnek rámenni elõzetes tájékozódás nélkül rámenni olyan folyóra, amin a térkép három VI-os (nem elírás) kataraktot jelöl. Persze több helyen megnéztük a folyót, az Andrew azt mondja látott is olyan részt, ami szerinte egyike a háromnak, ráadásul tényleg nagyon kevésnek és nem túl erõsnek tûnt a víz, azért úgy gondoltam, az a VI-os jelölés nem véletlen. A térkép és a könyv egyébként IV-esnek írja a folyót. Mindezt egybevetve úgy döntöttem, én nem evezek rajta. A folyó elsõ részét tekintve nem is tévedtem, nagyon kocogós volt. Viszont késõbb mindig találtak utat a srácok, mindig volt egy fõ sodrás, ahol folyott elég víz, idõnkét meg is lehetett állni és egy helyen sem volt túl kemény. Végeredményben a fiúk nagyon élvezték. Nagyon elfáradtak, de tetszett nekik. Máté a kövekkel való csatározása közben azért eltört egy lapátot. Már késõbb, itthon láttam interneten, hogy a vízállás valóban nagyon alacsony volt: 37cm, (LW: 55, MW: 60, HW: 70cm) A vízmérce valahol Sellrainban egy hídnál van, de azt akkor nem láttuk. Késõ este érkeztünk az Ötzhöz, Umhausenben a kempingbe.

Másnap a Venter Ache alsó szakaszát néztük meg. (A Venter Ache és a Gurgler Ache találkozásától hívják a folyót Ötztaler Achenak.) Ennek a folyónak érdemes megjegyezni a nevét. Amikor már sehol sem lehet evezni az alacsony vízállás miatt, akkor érdemes idejönni. A leírások is azt mondják, hogy csak õsszel, vagy télen, alacsony vízállásnál lehet evezni. Az Ötzön Tumpen fölött, amikor az út átmegy a folyó fölött, jobb oldalon a híd fölött van a mérvadó vízmérce, ezt láthatjuk az interneten is. Vízállások a különbözõ szakaszokra: Venter Ache (Heiligenkreuz Schlucht): LW: 160, MW: 175, HW: 190cm. Ötz felsõ szakasza: LW: 160, MW: 210, HW: 220cm. Középsõ szakasz: LW: 160, MW: 185, HW: 205cm. Alsó szakasz: LW: 200, MW: 210, HW: 240cm. Most délután 190cm volt, ami a Venter Achéra magas vízállást jelent. Egyébként azt is figyelembe kell venni, hogy a folyó gleccserbõl táplálkozik, ezért délutánra akár fél méterrel is megemelkedhet a víz, ezért az evezést inkább reggel, de legalábbis délelõtt javasolják. A folyónak ez az alsó szakasza folyamatos IV+-os, két erõsebb, V+-os rövid katarakttal és kb. 15 köbméternyi vízmennyiséggel. Az egyik katarakt a 6 km-es szakasz 1. harmadánál, a második a 2. harmadánál van. Mindkettõ végén beszûkül a meder két sziklafal közé és ott is nagyot esik a víz. Komoly erõpróba. Én tartottam is tõle. Nem csak az olvasottak miatt, hanem azért is, mert még elevenen él bennem az a túra, amikor az Ötz felsõ szakaszán az elsõ métereken “elvéreztünk”. Fölfelé menet az egyiket megtaláltuk és úgy tûnt, nem lesz probléma. A beszállóhely Lehennél egy kis híd alatt bal oldalon, szintén magánúton közelíthetõ meg. Az evezés nagyon élvezetesen kezdõdött. Nagy esés, sok nagy szikla a mederben, jó limányokkal, aztán egy kissé felerõsödött és megérkeztünk az elsõ kanyonhoz. Pont elõtte borult a Lajos, eszkimó nem sikerült, Õ kiúszott, de a hajó továbbment. Jött a Szabolcs, neki ugyanott eltörött a lapátja, éppen-hogy ki tudott állni a partra. Vízrõl már elég csúnyának tûnt a kanyon, nagyot esett a víz és nem is lehetett látni, mi van benne. Az igazság az, hogy én nagyon elbizonytalanodtam, hogy itt szabad-e továbbmenni, ezért inkább kiálltam. Az Andrew és a Máté viszont a hajó után mentek. Andrew elég csúnya helyzetbe keveredett, de szerencsére sikerült belõle kijönnie, de már csak hajó és lapát nélkül. Közben a Máté elvesztette a lapátját, borult és az Õ hajója is elúszott. Szerencsére sikerült elkapnia és kihúznia a Lajos hajóját, aztán még a sajátját is, bár ez utóbbit rossz helyre tehette, mert ismét elvitte a víz. Szerencsénkre jött három helybéli evezõs, akikhez csatlakoztunk a Szabolccsal, hogy megtaláljuk az elúszott hajókat és lapátokat. A srácok jelenléte jelentõs biztonságot adott. Sajnos csak egy hajót sikerült megtalálni, elmerülve a víz alatt, a Mátéét, a többi cucc eltûnt. Minden esetre megadtuk a telefonszámunkat, ha netán megtalálnák a hajót szóljanak. Mindettõl függetlenül, ajánlom mindenkinek, ha egy kicsit kisebb ennél a vízállás, különösen a folyó legfölsõ szakaszát - ami egy árnyalattal gyengébb. Szerintem ilyenkor az Ötz fölsõ szakaszát is érdemes evezni, a középsõ szakasz viszont ennél a vízállásnál is túl keménynek tûnik még a partról is (és mint tudjuk, vízrõl minden egy fokkal nehezebb).

Este egy kis szilvapálinkával megtámogatott grillezés és az a meleg fogadtatás, amelyben a kemping lengyel recepciós hölgye részesített bennünket, feledtette a veszteségeket.

Másnap megeveztük az Ötz alsó szakaszát. Beszállóhely közvetlenül Ötz városa fölött egy kis fahídnál. Ez normális vízállásnál IV-es, egy IV+-os katarakttal, most azonban sima III-as volt. Két pontot azért mindenképpen meg kell nézni. Az egyik az Ötz katarakt, ami az Inn völgyében végigfutó 171-es fõút folyó felett átívelõ hídjától egy kis erdei sétával megközelíthetõ. Itt van egy kis sziget, a katarakt pedig tulajdonképpen a folyó bal oldali ága. Most semmi nehézség nem volt benne. A másik hely Brunau mellett egy gát (X) bár ezt a folyón elég jól kitáblázták. Átemelés bal oldalon, kb. 100m-re a gáttól. Még egy említést érdemlõ hely volt a folyón. Az elsõ fahíd alatt közvetlenül egy igen erõs, bár rövid zúgó emelte az adrenalint. A torkolattól még eveztünk pár km-t az Innen (III). Ez a szakasza a raftosok Mekkája, bár ilyen kis víznél nem lehet túl nagy izgalom. Itt normális vízállásnál iszonyú nagy a vízmennyiség (250 köbméter), a zúgóknál hatalmasak a hullámok, most azonban inkább csak néhány játszóhely színesítette az evezést. Kiszálló Haimingnál a hídnál. Már sötét este volt és elindultunk utolsó úticélunk, a Koppentraun felé, amikor jött a telefon, hogy megtalálták az Andrew hajóját.

A Koppentraun, bár itt is igen kicsi volt a víz, (90cm, LW: 95, MW: 120, HW: 145cm) most is élvezetes volt. Ez is elég stabil folyó az evezhetõség szempontjából és ugyan annyi idõ oda eljutni, mint a Socára. Az eleje az elsõ vasúti hídig ugyan II-es, (van közben egy gát, csúszdával hajóknak a bal oldalon) de aztán a nehézsége megnõ és van közben három IV+-os katarakt, ami ilyenkor is nagyon élvezetes. Beszállóhely Bad Aussee vasútállomásánál, kiszállóhely Obertraun fölött a közúti hídnál egy étteremnél. Itt van a mérvadó vízmérce. Innen egyébként gyalogúton fel lehet sétálni a kataraktokig.

Ez a négy nap krónikája. Most ismét úgy látom, lesz még ilyen, amirõl mesélhetek Nektek.

Sziasztok!
BTamás