Az első turnus, valamikor csütörtök későn éjjel érkezett ki, a frissen felújitott, Ákos féle Sharan, amiről lekerültek  mára a "kegytárgyak"gyengébbek kedvéért, a ráolvadt kajakok nyomai, és Oszi mentőmellényének hamvai, most úgy néz ki, mint egy hófehér ravatal....) meg mi, a Katona transporterével. Kisebb logisztakai kavarás után, találtunk a "lak" ra, amit mindenkinek ajánlok,  a Pension Wildental, egyébként eltéveszthetetlen...a cím, ugyan Sant Martin, de ha kijössz Loferból, a körforgalomban, a második lehajto, Zell am See felé-nél kifordulsz, ki is lesz irva, Wildental, és egy farakás-alsó-felső-nél, balra a hidon át, jobbra lesz. A híd, a Saalach, és ha jobbra nézel, pont látni a csúszdás gátat, aminek a végén egy hullám jól "mellbebasz" (by Ozeky) Marianne, elő is kerül, éjnek idején is, a motorzajra, mindenki elfogléalja a kijelölt kuckóját, és a "csövesek" is berendezkednek az alkoholos légtérben, a buszban.

Éjjel, mély álmomból előszőr a pofámba világitó zseblámpa, (ozeky) majd a rámvetődő, bár sok gondot ezzel nemokozó 30 dkg töltősúlyú Máté költ, de végülis lassan reggel van.
A Detektiv, a folyósón beszélgetve, miután kaparászást hall a szomszédból, a polárjával lesben áll az ajtónál, hogy jól a fejére dobja a kilépőnek, az arcára kiülő döbbenet, a kilépő, meghatározhatatlan korú, alpesi széltől cserzett arcú szemüveges matróna láttán leirhatatlan....sudigembitte....ennyit bir nyögni, miközben a társaság vigan kacarász....
Megoldódott pár "gordiuszi csomó" is, igaz , az úton,  az utifutin....a Kommandós kajakjának az orra némileg "felpolirozódottt"

Marianne igazi vendéglátós. A reggeli, nem ám a megszokott, eurokomform, pár tányéron vaj meg marmeládé...

Többféle felvágott, kenyér, zsemle, müzli, joghurt, tojás sütve főve, teja, káé, narancslé...Manyikáék Ötscheri svédasztalosa, aranyárban semmivel sem kinált bőségesebbet. házigazdánk sürög forog, lassan "belakja " a társaságot, kérünk egy féloldal szalonnát, mire Ozeky lejön, hiszen van velünk egy "Sumo fighter" is, megtudja, hogy azért van a nemzeti ünnepen az utóbbi pár évben béke, mert Kuncét mindig magunkkkal hozzuk, de most őrizetet is kap, a Kommandós személyében.....
(Ezért nem lesz székesfővárosunk egyre gazdagabb új épitményekkel, a
barikádokkal)
Első "affair" a ház mögötti gát megszemlélésekor, miután átmászok a keritésen, látom Balázsunk babrál egy bicajjal.....nézek bután...nem tűnt fel, hogy bringával jött.

Szóval, talált egy partra vetett bicajt, kicsit rozsdás, itt-ott madárfészkek, és egyéb fészkes fenék rajta, (Valószinüleg "Dirt" gép, mert nyereg az nem volt rajta...) de mint kincset ápolgatta, így a Béla által ajánlott "rövidebb" úton visszamentünk a házhoz, amihez hozzá kell tegyem, elébb egy magánházba keveredtünk be, majd falat kellett másznunk, de az út télleg rövidebb volt. Béla egy "Bio GPS lett Albionban.
Nos, nekilendültünk a Teufelschlucht (Azaz, a mindig minden nehezebb szót igazi kurucként magyaritó Kunce szerint a "tejföl") felderitésére, azaz, nomá' nem is...mentünk "Scout"-olni, hogy Béci szellemét is ide idézzük.
Útközben Mátéval ki is veséztük, hogy megjelent a "perfect creek line 5"
benne az elmaradhatatlan új elem, a "third boof" vagy E-boof , azaz, Máténk magyarázatában "emergency boof" amikor már hiába kavirnyálsz hátul a lapáttal....
Naszóval, a késő éji érkezés, a "scoutolásssal" járó séta, a friss levegő, és a délutáni harangszó, arra késztette a brigádot, hogy elvonuljon Marianne kertjébe, főzni (én) és vedelni (mások) Közben áthaladtunk a Strubach hidon, ami Kunci szerint olyan, mintha porhavon eveznél, és tiszta fehér....jelenleg inkább olyan lehetett, mint dúrva dörzsszivacson csuszkálni, lévén üres a meder....
Persze, a frissen szervzelt bicikli közben autididakta módon megtanult fáramászni, és újdonsült tulaja, cca 10 méter magasból dobózsákkal kényszeritette földre, a közönség nagy derültsége közepette....

A szokásos nutriaslambuc elkészitése közben, a kollegák kellőképpen megittasodtak a friss hegyi levegőtöl, és előkerültek elmaradhatatlan témák, igazából két fronton folyt a szócsata, a barikád egyik oldalán mindkét esetben Kunce, első fronton,  a Jerusalem-Budapest-Lofer tengely, a Don kanyarban elesett nagyszülők kártalanitása, majd a Kommandós érkeztével, az aktuális, ki kinek és mivel, azaz Kunce macskakővel, vagy a kommandós a topfával veri e be virtuálisan a másik fejét éppen a békés budapesten, vagyis, kinek a nagyobb a f....sza, part.1.
Én montam a Kuncénak, ha láthatatlanul akar a felsorakozott rendőrsorfalon áttörni, vegye fel maszknak a háromnapos titokzoknimat, de asszonta, kihagyná, inkább vállal pár púpot a kobakra....


Az első-terv szerinti evezősnap, immáron Robert beer-el kiegészülve, reggelinél újfent rossz vicceket sütögetve, minthogy Ozeky úgy talált rá az xxxl-es tartalmú oldalakra, hogy az "Óriásshop" website-ját kereste....reggelenete nem lehetett Zsidóvicceket kreálni, mert Judalánya a "külsősök" cspatát erősitette (nur für gaste) és általában  a tegnap esti "kóser" cucc maradékár habzsolta- és különválva a geo-CASHING teamtől, akik Indiana Jones újkori leszármazottaiként kutakodtak Bertesgarden (Adolf papa hajdani lakja) és Marianne kertje közötti bozótosban, (Pedig Picur már rátalált a legnagyobb kincsre, a rozsdás dirt kerékpárra, amibe belefészkelt egy Tiroli gerlecsalád, és Pinocchio vissza is juttatta őket lakhejükre, a
fára)

ja...és útbaesett, legalábbis Oszinak, és Utitársainak egy hoszabb lélegzetű látogatás _Beate Uhse szolidnak nem mondható "felnőttkiegészitőket" árusitó sopja...lehet, itt is volt elrejtve egy geocashing kincs, mondjuk egy 5-ös csomag rücskös óvszer....(A rossz nyelvek szerint sokáig parkoltak eme felszentelt hejen) Szóval, begördültek a müanyagtermékkel megrakott kocsik, plusz utifuti, a kommandós kikönnyitett változatával, és nekiláttunk cuccolni...azaz.
A zsákom, az Ákos kocsijába, teló senkinél, így, adakozásra kényszerültem, hőn szeretett társaim által.
Pillanatok alatt-csupán jószivből-kerekedett egy teljes garnitúra "REED"
azellen nem véd, kissé passzentos cucc, természetesen maszkkal együtt.
Miután belegyömöszköltem magam, a kirándulókkal telt főtéren, miközben a többiek...hozzátok a bénát....kiáltásokkal buzditottak, egy "szájpecekként"
szolgáló almával a számban produkáltam you tube ra való kamaraelőadást, méltán adózva Tarantino remekművének, a "pányvaregénynek"

Miután a kretének kiélvezkedték magukat, kaptam rendes felszerelést, amitől él lettem a legjobban öltözött "kajakfahrer" a Saalachvölgyben.

A Hubertuswalze , az europa kupa hejszine, eltünt, mint Petőfi, mikor megkergették a labbancok, a hullámgnereátor kő, cca egy méterrel a víz fölé magasodott, ezért elindult a zúzás lefelé.

A szlalompálya, olyan, amilyen, nem nehéz, nem is könnyű, de Sörrobi itt is felborult rögtön  :-) A hid alatti katarakt, egyenes, de hosszú gyors, aztán olyan Soca kisviznél, Trnovo felé, majd kezdődik a tánc.

Itt megkezdődött az átemelés, egyrészről, másrészről a tanakodás.A kiálló kövek miatt nehéz a vonalat megtervezni, a víz kicsi, de rengeteg, erős kanyar, és sok helyen, szinte csak köre érkezel. Mit ne mondjak, láttunk szép pillanatokat, de nagyon szép vonalakat evezni itt nem egyszerű.

A "back of team" a parton, hosszú sorban elhejezkedve, mögöttem Robi.
Olyan volt, mint egy panoptikum, mindeki kézzel lábbal jelzett, ezt azt....pl. hogy a Robit, küldjem fentebb, a partra. Robi áll a sétányon, vállán a kajakja...
...b.meg, 15 percet eveztünk, és itt állunk másfél órája....
...menj le a partra, dobózsákkal, oda!
...nekem se zsákom, se képesitésem nincs erre!

Innen elérkeztünk, a már tegnap, kivül-belül-alul-felül megcsodált pozicióhoz, a dreier kombi feletti "cigányzsák"-hoz, a leömlő víz, egy nagy köre bukott, közte egy méter, jobbon meg be egy üstbe.
Kicsi, egy félórát szemezett vele, majd mindenki elindult lefelé, megkönnyebbülve, mikor GYurka kiabállt, hogy Pinocchió, a pálcikaember érkezik.

Elmondások szerint, kisebb idegzsába fuvallata szürkitette el orcám szinét, a képek többet mondanak el....

Kissé lentebb, a Katona sikeresen elveszelytette a lapátját, pontos információt Máté geocashing koordinátái nyújtanak....

Innen, a kereskedelmi szakasz, a raftbeszálló, egy nagy kőszórással kezdődött, ahol sikeresen tornásztam is felakadva, mint giliszta a horogra egy kőre. Az első fele, nem rossz, pár szép, technikás 3-as zúgó, aztán semmi, szó szerint....

A vacsi, töltött káposzta. És a "dzsungel királya" ezen az estén Buffalo, aki először szürcsölt Szaniter forralt borából, majd ráküldött pár karizmás korty házipálinkát, sörrel. Jöhetett a Sétáló János kólával, majd Bacardi kólával, végül Bacardi magában.
Hálótársa, Kicsi, a Médium, egyre gondterheltebben nézegette, csoda hogy nem  kérte fel Kuncét, segitsen barikádot épiteni a német taxi közepére, demarkációs vonalként, vagy egyszerüen üsse le macskakővel. Az odds-ok, okádás, odet nein-erősen a 10-1 arányban, a gyomor tartalmának erőszakos, nagy zajt csapó kocsibaüritésére álltak....

Harmadik reggelre ébredünk. A völgyben nagy a köd, de Marianne szerint a
rádió mindenütt máshol sziporkázó napsütést regisztrál   Bömcike kijön, 600
km-ert utazott, hogy reggel be-és egyben el is köszönjön tőlünk.. (A 7-es "budoár" ban így Robi egyedül marad újfent) .Mindenesetre, nem maradunk magunkra, egy 1975-ös Tiroli útikönyvből kiderül, Lacikánk már előttünk itt járt, és ránk vár  ....(lásd a képet)

A ház felett, mellesleg, pár percre van a Martine schlucht. Iszonyat sziklás, ww3-4, az erőműből itt jön "vissza" a víz, de napról napra kevesebb.
Viszont, minden meder üres, így megy a kőpapirolló-hová is menjünk. Marianne felhivja a heji raftführert, aki szerint, az Enns-en.....ott van víz, vagy a Kössener Achen, az Enthlochklammban.
Hossza tanakodás után ide indulunk. Közben Kicsi, kihasználja a Buffalo által éjjel kilélegzett , és a hideg ablakon tiszta szeszként lecsapodótt, remek zsiroldó alkoholt, és bőszen takaritja a járgányt.
Saalfeldenen, és Zell am Seen keresztül, eljutunk a Kössener beszálló raftbázisához, ami természetesen kihalt, mint Epilich City,  Doc Holiday, és a Wyatt Earp összecsapása előtt. A víz sík, sokan fanyalognak, de elindulunk a beszálló irányába. Miután utitársaim kitalálják, vezessek, mer a Katona piált, így a laptop, az utvonaltervezővel Judalányához, a DKV Katonához kerül. Én vezetek, miközben Ők üvöltenek valami Demjén jubileumi koncertet, ami egyrészt a repedt hangszoró, másrészt a feltehetően illuminált előadóművész mivoltából szánalmasra sikeredik. El is tévedünk, mint a picsa, így a szekérrudat a végső megoldás, a Salzach felé vesszük. 
Griestől van a beszálló, de a gáton alig-alig folyik víz. Tuxenbachban, a szintén tök üres raftbázisnál....itt olyan a hangulat, mint Silverado-ban, Emmett seriff, és McKendrick összecsapása után- (Itt beszédbe elegyedek a tulajjal, aki szerint a szezon 6 hét, juni-july, van egy geci gát, ferde rámpa, nagyon erős visszaszivással, a raft még átcsúszik rajta, de a kajakot megfogja, tavaly halt meg itt utasa, és eddig 9-en) de maga a meder jól néz ki, mélyen folyik, sok kő, és széles, nagy folyó lehet. a gát, Taxenbach után, az alagutnál le lehet menni a parton.
De ha már itt vagyunk, elugrunk az Öfen-ig.
A beszállót nem nehéz nem észrevenni. Ahol a folyó elkezdi a masszivum áttörését, sok száz méteres falak közé zárva burmánylik a folyó.

Eleinte nem sok minden történik, bár mindenütt nagyon erős burmányokat látni. A közepe táján van egy kirándulóutvonal, fizetős, bár éppen már nincs senki, ezért egy "dzsáááá" val, lerugom a torlaszként feltett deszkát, és szabad az út.

Innen  rálátni a "hufeisen" re, de érdemesebb a kiszálló felőli hídról filmezni, fotózni.
Egy Salzburgi csapat vizreszáll, és Timi-vel (Donatella)megszólitjuk a visszérkezős srácot. Az aszfalton, egy fél zsiroskenyér, darab lerágott paprika, egy négercsók, és pár pilótakeksz segitségével készült makett segitségével lemodellezi, hogy a lapos kő párnáján kell lecsúszni, rögtön jobbra, balon "elnyeli" a hajót a nagy burmány, stb....

A 4 fős expediciós team, pár perc alatt, sikeresen abszolválja a 2 km-es etappot.......

Este még bableves, másnap reggel, Ozeky javaslatára, hogy csináljak egy REED-es reklámnaptárt , és pózoljak rajta mint Kiszel Tünde, .Mivel a Schorsi féle idei idétlen KAnu naptáron is egy csajjal pózol,  és mivel tennap, a kocsiban utazó két Timi, minden szólitásra egyszerre kapta fel a fejét, Micsinai, kért, adjak neki egy becenevet.Így lett Micsinaiból Donatella, ha már én vagyok a Kiszel......

Elválnak útjaink. Mi, könnyedén, és időben hazaértünk, a team B Trasunkörnyéki kirándulásáról részletes infók a fórumban.
Ez volt az ide Nutria