Bencsit Tomi leírása a túráról:
Az elõzõ hosszú hétvégén (04.26.-28) ismét sikerült megismernünk két új folyót: a Lassingot és a Reichramingbachot.

Lassing: Klaustól a torkolatig 14km II-IV, kb. 5-6 köbméteres. Reichramingbach: 21km II-IV, kb. 5 köbméteres.

Résztvevõk: Bencsik T., Bodrossy J., Gémesi Gy., Piros M., Szabó T., Varenke M., Végvári T.

Az eredeti terv az volt, hogy ezt a két folyót és az Erlaufot evezzük meg. Ez utóbbira már régen fentem a fogamat. Az indulást megelõzõ napokban egyre gyakrabban nézegettük a vízállásjelentéseket, mert nagyon bizonytalan volt, hogy evezhetõek lesznek-e a folyók. Már több alternatívát is felállítottunk, az utolsó pillanatban azonban mégis biztatóak lettek a vízállások, úgyhogy csütörtök este elindultunk az Erlaufhoz. Éjszaka elkezdett szakadni az esõ, ami tovább növelte bizakodásunkat. Másnap reggel azonban, amikor megnéztük a folyót az erlaufbodeni erõmûnél, tapasztaltabb kollégáink (Gémesi, Varenke, Bodrossy) azt mondták, hogy ennél a vízállásnál még nem érdemes evezni. Az erõmû mögötti fordított V alakú földnyúlvány jobb oldalánál lévõ köveknek szerintük nem lenne szabad kilátszania. A vízállás az internet szerint ekkor 230 cm volt.
Fájó szívvel, de otthagytuk a folyót, s a Lassing felé vettük az irányt. A Salza vízállása ekkor 200 cm volt. Fachwerknél elindultunk fölfelé a völgyben. A második hídnál érdemes kiszállni a vízrõl. A helyiek szerint akkor ideális a Lassing vízállása, ha a híd lábánál lévõ betonpárkányt éppen ellepi a víz. Most ez alatt tíz centivel állt a vízszint. Innen az út nem a Lassing medrét követi. amikor ismét visszatér hozzá, ott van egy híd. Ez a beszállóhely. A vadvízi térkép és a DKV szerint ez egy III-IV-es folyó. 3-4 km megtétele után kezdtem azt hinni, hogy ez egy dilettáns lokálpatrióta értékelése, mivel a folyó erõssége eddig nem haladta meg a II-t. Ekkor azonban a folyó megváltozott, III, IV-es zúgók pezsdítették fel igencsak lanyhuló lelkesedésünket. Itt már elõvettem a fényképezõgépemet is, de sajnos bedöglött, így nem tudtam megörökíteni az eseményeket. Azért az a hiányzó tíz centi izgalmasabbá tette volna ezeket is. Ez a szakasz kb. négy km lehetett. Alapjában érdekes volt, de inkább csak nagyobb vízállásnál ajánlom. Mivel ez nem elégített ki bennünket, négyen még leeveztük a híd utáni kb. 3 km-es II-es szakaszt, (a torkolatban lévõ fa cölöpöket éppen ellepte a víz) aztán Fachwerktõl le a kempingig. Nagyon jó volt a víz, ráadásul kissé nosztalgikus emlékeket keltett bennünk, hogy egy árva lélekkel sem találkoztunk menet közben. A kempingben is egyedüli lakók voltunk, ráadásul az "öregek" is elmentek egy panzióba aludni.
Másnap következett a Reichramingbach. A vadvízi térkép és a DKV is azt mondja, hogy a beszállóhely csak Unterlaussa felõl közelíthetõ meg és még így is másfél kilométert kell cipelni a hajót. Ígyhát -miután megnéztük a Laussa vízesését, ami a nagy vízmennyiség miatt elég ijesztõ volt- elindultunk fölfelé a Laussa völgyében. Kis kóválygás után rátaláltunk arra az útra, amely a beszállóhely felé vezetett. (Unterlaussa végén jobbra, egy templom után.) Az egy sáv szélességû erdei út meredeken kapaszkodott fel a hegyen, többször elágazott, majd kõvel szórt földútba ment át. Kezdtünk aggódni, mert a térkép és a leírás alapján igen nagy kerülõt kell megtenni, hogy a kiszállóhelyhez vigyük az autókat és ilyen úton ez órákat venne igénybe. Aztán néhány sziklába vájt alagútban és egy hídon áthaladva egyszercsak ott voltunk a beszállóhelynél, ráadásul az út tovább vezetett a folyó mentén további alagutakon át. Megnéztük és valóban végig lehetett menni a folyó mentén, így megúsztuk a kerülést. A táj a beszállóhely környékén csodálatos volt. Nem kevésbé a folyó, mely meredek, magas sziklafalak között kanyarogva tört utat magának. Néhány kilométer után a falak egyre lankásabbak, fával benõttek lettek, majd végül teljesen ellaposodott. A folyónak ez a szakasza inkább szépsége miatt volt érdekes, erõsége II. Ahol a meder ellaposodik, van egy gát, amit a leírások többnyire evezhetõnek mondanak. Hát most elég csúnya volt, átemeltünk. Innen kb ötszáz méterre van egy híd, vízmércével. A vízállás 175 cm volt. Innen a folyó megváltozott, sok III-IV-es zúgó követte egymást, köztük viszont nyugodt volt a víz. A harmadik szakasz egy hosszú, több, mint hat km-es I-II-es erõsségû rész volt, amit ezek után már nyugodtan kihagyhat aki legközelebb erre jár. Kiszállóhely egy jobboldali mellékfolyó torkolatánál, vagy ahol a folyó melletti földút eléri a betonutat. Mi -nem tudván mi vár ránk- erõnléti edzést tartottunk Reichramingig, az elsõ gátig. Nagyon ajánlom a folyót, bár itt sem ártott volna még egy kicsit nagyobb víz. A harmadik napra maradt a jól megszokott Salza Wildalpentõl. Hát ennyi volt.
Itt jegyzem meg, hogy bár nekünk nem volt szerencsénk hozzá, de május elsején 350 cm volt a Salza.

Ahogy ez Tündi megélte:
Április utolsó hétvégéjén hetedmagunkkal megpróbátuk magunkévá tenni az Erlaufot (és még néhány más osztrák folyót). Mint égi tüneményrõl már egy éve álmodoztunk róla Bencsik Tamással közösen. (Gyanítom, õ már régebb óta...) De hiába volt igen ígéretes (kívánatos) a beszállóhelynél a "leányka", Gyuláék egy héttel korábban szerzett tapasztalatai alapján lemondtunk róla. Igy az elsõ napot a Lassingnak és a Salzának adtuk. A Lassing Fachwerknél ömlik a Salzaba. Olyan magas volt a vízállás, hogy egy igazán élvezetes kis folyó lett belõle. (WW II-III) Megfelelõ vízállás esetén mindenkinek ajánlom. A Salzán szinte minden követ elfedett a víz, hatalmas hullámokon robogtunk le a Palfaui kempingig.
Második nap a Reichramingbach-ot eveztük meg. (Kb WW II.) A folyó nagyon szép helyeken folyik, és a megközelítése is nem egy mindennapi úton lehetséges. Errõl a folyóról készültek képek is. Az utolsó napra egy Salza total maradt, Wildalpentõl Palfauig. A folyó még mindig átbukott a kettõs kövön, de a két nappal korábbihoz képest kb. 15cm-t apadt. Szuper jókat lehetett rajta játszani. És Máté arca is piroslott a boldogságtól, mert sikerült õsi kanyonjába egy vadi új dugót becserkésznie.